Miért van az, hogy fejben megy, de a valóságban nem? (Gátlásosság? )
Egyre inkább próbálom a gátlásaimat, rossz szokásaimat megszüntetni. Egyik pontja ennek, hogy mindig az van, hogy fejben minden tök jó, de amikor eljön az adott pillanat, akkor nem merek cselekedni, megszólalni.
Pl. órán, ha hozzá lehet szólni, valami jó eszembe jut, de sokszor inkább nem mondom, mert nem is tudom, talán félek. Ha pl. nagyritkán buliba eljutok, hogy nem utasítom el a srácot egyből, hanem táncolhatnék is mondjuk vele.
Ez a 2 pl. jutott most így a közelmúltból eszembe hirtelen. Hogy lehet valahogy ilyen berögzült dolgokat feloldani valahogy és nem csak a fejben? Valaki tud valami jó módszert vagy ilyesmit?
válasza: válasza:
válasza: válasza:Úristen, nem vagyok ezzel egyedül ezek szerint! Nekem kb. ugyanez van, hogy nem merek hozzászólni, hiába vannak gondolataim, ráadásul még angolul is kell hozzászólni, és én mindig félek, hogy nem csak hülyeséget, de rosszul is fogom mondani.
A fiúkkal szintúgy ez, rögtön elutasítom, ha tetszik, ha nem, pusztán azért, mert nem merek nagyon flörtölni, meg ilyenek.
A szemkontaktusokat is nevetséges módon kerülöm, pl. a múltkor jöttem fel a lifttel, és pont szembe ült egy srác akivel előző félévben sokat dumáltam, de ahelyett, ő is nézett, ahogy kiléptem a liftből, és én is őt, de ahelyett, hogy intettem volna neki, inkább elkaptam a tekintetemet, mert ideges lettem. És a legrosszabb, hogy valószínűleg azt hiszi én vagyok a világ legbunkóbb embere, pedig csak simán rohadt gátlásos vagyok és ilyen apróságokon is be tudok pánikolni.
Nem tudom erre milyen jó megoldás létezik, de komolyan megnehezíti a hétköznapokat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!