Mi motiválja azokat az irigy embereket, akik a másik sikere hallatán hitetlenkedő megjegyzéseket tesznek?

A megkeseredett, rosszindulatú aljanép ilyen, kik lényegében semmit se értek el az életükben.

De nem is tudnak túllépni önmagukon és egyszerűbb másra mutogatni, más életét cifrázva kibeszélni s szúrkálódni ovis módjàra.

Én már csak nevetek s szánom vagy ha kell levegőnek nézem az ilyeneket.

Tovább alakítom és tökéletesítem a saját életem. Azzal éri meg igazán törődni.

Anno pár éve, amikor még sehol nem voltam és egy kis csapat mellé kerültem melózni...

Jó volt az első fél év, majd mindenki kimutatta a foga fehérjét elég durvàn.

Ezek olyan szinten megkeseredettek voltak, hogy számukra a puszta jelenlétemre is irigyek, féltékenyek voltak, főleg mikor kiderült, hogy 10évvel idősebb vagyok, mint amennyinek kinézek.

Ahogy megismertek... Külsőtől a belsőmig... +Rengeteg mindenhez értek.

Hagytam a fenébe őket, ez meg jobban fájt nekik.

Magamra fókuszáltam, amikor dolgoztam kizártam a hangjukat is és gondolataimban saját dolgomon dolgoztam.

Kisebb projektek elméletén, mire haza értem kész vázlatokat tudtam csinálni.

Akkor meg jobban gúnyoltak, amikor a felesleges alapanyagot, ami kukába ment volna haza vittem. Kinevettek.

Nem sokkal rá már nem, amikor szembesültek vele, hogy a "hulladékból" 10-20ezreket hoztam össze darabonként .

Végképp utáltak.

Mama halála volt az a pont, hogy nem bírtam a felesleges stresszt, azt ahogy keresztbe tettek koleginák.

Kisétáltam, felmondtam.

Megnyugodtam, összeszedtem magam és vállalkozásba ugrottam, közbe pedig besegítek egy ismerősömnek is üzletbe.

Az irigy embereket semmi nem motiválja, azért tartanak ott ahol!

Maga a negativítás, rosszindulat kényszeres beszólás élteti őket.

A megkeseredett, másokkal foglalkozók azok kik irigykedve, utálattal élik meg mások sikereit.

Okai:

- Önismeret hiánya

Nem ismerte meg önmagát igazán soha, így nem tudja a saját életét jobb útra terelni, fogalma sincs mit tudna kihozni magából... s lehetne ezt még bővebben kifejteni.

- Nem néz szembe önmagával.

Az elején se nézett szembe önmagával, nem ismerte meg magát, így csak sodródott/sodródik az árral az életben, az helyett hogy kezébe venné az irányítást és tudatosan építene fel mindent, úgy hogy a megismert önmagának megfeleljen.

Mivel ezek az emberek mentalitása nem terelődött jobb utakra, így magukat dobták a sikertelenség, boldogtalanság tengerébe.

S ott egyszerűbb csak elmerülni, ujjal mutogatni másokra.

Pl "úgyse hiszem el mit ért el"

"Az ő hibája miatt vagyok ahol" ( a politikától kezdve mindenre/mindenkire mutogat, mást hibáztatva)

Erre élő pl volt kollegák, akik kiutáltak, mert :

-alapon más mentalitású vagyok

- nem érdekeltek a pletyik, így nem csoportosultam a beszélgetésekbe

Helyette: dolgoztam csendben, közben pedig fejemben mindig a saját kis projektjeimen dolgoztam s mire haza értem kész terveimet papírra vázoltam, majd kiviteleztem azokat.

Fájt nekik a szimpla mosolyom is, ott tettek keresztbe ahol tudtak!

Ezzel magukat minősítették le s levegőnek néztem őket.

Idővel felmondtam.

Kellett a több idő, hogy alkothassak mégtöbbet eladásra, mert kezdett kivirágozni az elképzelésem.

+Megszabadultam a felesleges stressztől: megkeseredett emberektől.

Ment a rossz indulatú pletyi tovább, akarva akaratlanul is vissza hallok dolgokat, kicsi ez a város...

Vicc, hogy mennyire rá érnek velem foglalkozni, holott nem valami rózsás az életük

(hiszen egymásnak panaszolták el...

Volt olyan amikor egyik nekem panaszkodott, hogy nincs ideje. Annyit mondtam. Ideje mindenkinek van, a saját élete és saját ideje mindenkinek a saját kezében van, az más ha valaki ostoba beosztani)

Úgy gondolom, ha én munka után megoldottam az időm beosztását és projekteket tudtam kivitelezni...akkor ezek hogyne tudnának pl csak 1 órát magukra szánni...

Régi munkahelyem főnökével tartom a kapcsolatot, mivel szoktam küldeni embert alapanyagért.

Viszont volt egy nap amikor magam mentem, hogy beszéljek ex főnökkel pár alapanyagot illetően.

Kiesett a szemük a rosszindulatúaknak, amikor megláttak sok változással.

Felszabadultabb, mosolygósabb vagyok, amióta minden felesleges negatív inger kikerült a képből.

Autóra is rá kérdezett egyikük s meglepődött, hogy abból a "szemétből" oldottam meg rá a pénzt, amit jó ideje elviszek alapanyagnak.

Ennyit számít az hogy magammal foglalkozok s nem más dolgaiba ütöm az orrom, pletyizgetek, keresztbe teszek a másiknak...ahogy ők tették.

Felesleges energia befektetés a semmibe.

Külföld:

Sokan negatívan állnak ehhez a témához, de inkább az irigység áll mögötte.

Meg vannak akik haza árulásnak veszik 🙃

Szerintem mindegy, hogy a föld melyik pontján van az ember.

Keresse csak magának a boldogságot, lehetőségeket a saját igényeinek megfelelőket.

Én támogatom azokat, akik haladni akarnak/ haladnak 👍

Aki pedig nem képes a jobb utat keresni s azon haladni... Az a maga baja.

Annyit kérdezek:

Téged akadályoz bármiben az, hogy egy kivül álló milyen nyomi?

Nem, szóval a saját jobb életre kell fókuszálni. Max ha látod az utcán köszönsz illemből neki mosollyal arcodon s megy tovább az élet.

Minden az önismeretből indul.

Szeretem elemezni a dolgokat, legyen az anyag kísérlettől kezdve az ember személyiségig minden.

Ezeket pedig előnnyé lehet kovácsolni.

Na többek között ezért sem posztolok a közösségi médiában semmi olyat, ami a vagyoni helyzetemre utalna. És nem beszélek társaságban sem erről. Ha valaki kérdezi, akkor kitérő választ adok.

Senkinek nem kell tudni rólad semmi ilyesmit. Elég, ha a barátaid és a rokonaid tudják. Éppen így a barátnőmet sem ismerik, nem is tudnak róla.