Miért reagál mindenki így amit választottam? (Gyogypedagogia)

Az unokahúgom ugyanígy kezdte, nagyon lelkes volt, igen jó eredménnyel el is végezte, aztán kiderült, hogy a fizetése még arra sem lenne elég, hogy enni tudjon belöl, nemhogy megélni, vagy netán önálló életet élni.

Idöközben teljesen más területen dolgozik, mert közel 30 évesen nem várhatja el, hogy a szülei tartsák el.

Szia!

Bátyám felesége gyógypedagógus. 45 éves, és 18 éves kora óta ilyen területen dolgozik, ui. a képzést is levelezőn végezte el, miközben képesítés nélkül dolgozott sérült gyerekek között. Egy évig dolgozott egyébként kisegítő iskolában is (ezt a nevet tilos használni, de persze mindenki tudja, hogy a város azon iskolája a kisegítő). Ill. a 3 gyerekével gyeden-gyesen volt, akkor értelemszerűen nem dolgozott. De a többi évet kifejezetten gyógypedagógiai általános iskolában dolgozta végig.

Nos, a kiégés reális veszély, erről ő is beszélt. Állítása szerint sok kolléganője kiég 40-50 éves korára. Nem mindegy, van-e honnan töltekezni. Egy jó párkapcsolat jó töltekezés, de aki elvált, magánélete romokban, az sokkal könnyebben kiég.

Magyarországon sok ésszerűtlenség van a rendszerben, sok felesleges adminisztráció ill. hiányos körülmények a minőségi munkához. Ez azt hiszem, minden pedagógusi területen igaz.

Ugyanakkor nyilván nem dolgozna benne ennyi ideje ő sem, ha nem találna örömet benne. Ő semmiképp sem kiégett, egy kiegyensúlyozott, vidám nő.

Remélem tudtam segíteni ezzel a példával.

Több oldalról tudom megközelíteni a témát.

Jómagam más területen végeztem, melóztam, de tevékenykedtem pár évig középiskolákban is. Ott nagyon jól megismertem, milyen a légkör az iskolai pedagógusoknál. Valóban, sokan kiégnek, megkeserednek. Ez több dologból tevődik össze. Egyrészt a kevéske kereset okozta alacsony életszínvonal miatt, másrészt pedig a zárt közösség okán. Az iskolák kissé olyanok, mintha el lennének szeparálva a valós világtól. Fogalmazhatok úgy, odakint, az iskolán kívül egészen másfajta élet zajlik, mint odabent, ahol szinte megállt az idő. Mindenki, aki máshol dolgozik komolyan megküzd a munkájáért, napi szinten látja a folyamatos fejlődést, változást a cégek, vállalkozások életében. Modern világ van, modern eszközökkel, modern gondolkodás igényével. A számítástechnika, elektronika szinte mindennek az alapja. A legtöbb cég kihasználja a fejlődés nyújtotta lehetőségeket, a marketinget.

Mindevvel szemben az állami iskolákban úgy élnek, mintha az 1960 - 80 közötti éveket vegyítenék a 2000-es évek műszaki vívmányaival. A tanárok, ha fiatalon még lelkesen kezdték a pályát, akkor is néhány év alatt beállnak a maradiság, régimódiság fejlődésmentesség világába. A kormányzat pedig évről évre egyre jobban beszabályozza még a tananyagot is. A tanár kollégáim többsége zombi vagy ósdi robot módon jártak be dolgozni. Minden nap ugyanúgy, ugyanazt teszik, minden évben ugyanúgy. Otthon, privát életükben fejlődhetnének, de nem látják értelmét, hiszen semmi hasznuk nincs belőle. Az autodidakta tudásukat az állami iskolákban nem tudják hasznosítani.

(Én kétszer futottam neki, két különböző iskolában. Egyikben 2000 körül dolgoztam, majd 2016-ban a másikban. Semmi nem fejlődött, semmi nem változott. A munkahelyi mentalitás végképp nem!)

Másik szempontom a témával kapcsolatban, hogy egyik csemetém a négyből, speciális iskolába jár megkésett beszédfejlődése miatt. Már hatodikos. Logopédiai fejlesztés miatt van ebben az intézményben, ahol sok egyéb speciális diák is jár. Az iskola légköre aranyos, barátságos. Főként alsóban érezte jól magát a gyerek. Felsőben viszont nagyon érezhető, amit fentebb leírtam. A tanárok megfáradtak, unottak és legfőképp maradiak a mai diákok számára. Pl. fiam osztályfőnöke még sms-t sem tud fogadni - küldeni, nem hogy e-mailt. Buta telefonja van, de még telefonálásra is alig használja. Környezetet, biológiát tanít, de nincs tisztában a mai klímavédelmi szempontoknak, a világ valós problémáival sem. (Greta Thunberg-ről azt sem tudja kicsoda) Persze a többi tanár sem sokkal informáltabb, beleértve a gyógypedagógusokat is. Általában úgy tanítják a diákokat, ahogy ők tanulták 20-30-40 évvel ezelőtt, olyanoktól, akik 40-50... évvel ezelőtti dolgokat tanítottak számukra. :-(

Az új NAT pedig még ezen is rontani fog, hiszen az eddigi kis mozgástér helyett teljesen megszabják, ki, mikor, mit és mennyit kell tanítson. :-(

Harmadik oldal, amit hozzá kötnék a témához. Nejem gyógytornász. Amikor ő választotta a szakmáját szintén sokan kritizálták érte: Ebből nem lehet megélni, nehéz munka, kimerítő, kiégsz tőle...

Az tény, az állami egészségügy talán még az iskolák világánál is rosszabb helyzetben van. Ezt is leginkább a dolgozók szakmaszeretete, lelkesedése, hűsége tartja életben.

Feleségem kórházban dogozott, ám szülés után nem vették vissza. (háromhavi munkaszerződéseket írtak, egyszerűen nem szerződtek vele újra, amikor vissza kívánt menni) Akkor pánikba esett kicsit, mit kezd majd a gyógytornász képesítéssel a versenyszférában. De minden rosszban van valami jó! Pár év után rájöttünk, kifejezetten jót tettek, amikor kirakták. Pár év alatt kiépített egy magánpraxist. Manapság annyi betege van, alig győzi. Mostanság már azon gondolkodunk alkalmazottakat kéne felvennie.

Én szintén kiléptem a mókuskerékből 45 évesen és itthon dolgozom pár éve. Nincs főnököm, nincs stressz! :-)

Javaslom, nézz utána, magáncégek, magánvállalkozások területnén mekkora lehetősége van itthon a gyógypedagógusoknak. Én annyit tudok, kisfiúnkkal is jártunk magán fejlesztőházakba. Sokat segített neki! Modern technikákkal, másképp dolgoznak, mint az államiak. Imádta, néha még a két évvel kisebb húgát is bevihettük vele (nem szorult speciális képzésre, de fejleszteni lehet minden gyerkőcöt), ők egyfajta játszóháznak érezték. Jó érzésekkel emlékeznek vissza ezekre az időszakokra mai napig!

Nem kell feltétlenül másokra hallgatnod, ám érdemes odafigyelni, ki mit mond! Alakítsd ki a saját elképzelésed, minél részletesebben. (egy tipp: naplószerűen írd le magadnak a gondolataidat, ötleteidet, mert a sok infó idővel elfelejtődik. Néha meríthetsz a régi gondolataidból, vagy csupán összehasonlításnak ott lesznek.)

tedd hozzá, hogy nem Magyarországon tervezel dolgozni, egyből mindenki máshogy fog hozzáállni. :D

sokan nem értik meg, miért akarsz egy ilyen nehéz munkát végezni nevetséges fizetésért. sokaknak a munka csak pénzkeresési mód, nem hivatás.