Sors vagy szabad akarat? Ti miben hisztek? Örülnék ha bővebben is kifejtenétek.

Az akaratoddal nagyban tudod formálni életed, de bizony sok minden közbe jöhet pont ott és akkor, ahol te is vagy. Háború, járvány, természeti/ipari katasztrófa, gazdasági válság, vagy csak baleset, bűnözés, terrorizmus, stb. Esetleg még enyhébben szimplán üzleti, munkaerőpiaci versenyben erős versenytársak, akár a világ másik felén.

A legjobb ha úgy élsz, hogy céljaid felé haladva is megvan a mindennapokban a boldogság, akkor semmi sem igazán nagy tragédia. Még az sem ha nyomorék lesz az ember vagy el is pusztul (utóbbi esetben a rokonokat, barátokat nyugtatja az, ha jó élete volt annak, akit elvesztettek, nem csak a jövőbeli jó életért szakadt meg a mindennapokban, boldogság nélküli életben).

Egyikben se.

A döntéseidet az addigi tapasztalataid befolyásolják, amiben meg nagy szerepet játszanak a külső tényezők.

Pl: Lehetőséged van kapni egy cuki macskát vagy kutyát ingyen. A választási lehetőség rád van bízva, a lényeg, hogy az egyiknek legalább legyen gazdája. A te döntésed az, hogy a macskát választod. De ez a döntés lehet amiatt van, mert pl a szomszéd kutyájával rossz tapasztalatod van. (Szökik neki mindenkinek, ugat megállás nélkül, vagy hasonlók.)

Szerintem a körülményeid, főleg a születési körülmények nagyban meghatározzák a "sorsod". Ezt a sorsot én sem olyannak gondolom, amiben mi ne rendelkezhetnénk szabad akarattal. Azonban az, hogy a döntéseiddel magad alakíthatod a sorsod, szerintem csak látszat. A dolgok olyan szoros összefüggésekben vannak egymással, amik megmásítathatlanok. A szabad akaratod abban áll, hogy milyen ember leszel te ebben az elrendelt rendszerben.

Van ez a kettős predesztinació egyes vallásoknál (amiket még nem igazán sikerült ázlatnom), ami ennél is tovább megy, és azt mondja, hogy eleve azért fogsz meghozni döntéseket, mert mindig is ilyen ember lettél volna. Vagyis még a döntéseid oka is előre meghatározott, mert már azelőtt eldöntötted magadról, hogy milyen ember leszel, mielőtt megszülettél. Tudom ez elég zavaros, de én el tudom fogadni, hogy vannak rendszerek amik számunkra felfoghatatlanok, és amikben az ellentmondások logikai kapcsolatba kerülnek. Vagyis teljes szabad akaratod van, egy olyan rendszerben, amire abszolút semmilyen hatással nincsenek a döntéseid.

Van az úgy, hogy valami "nem úgy alakul" és lehet bármit teszel nem úgy alakult volna, mégsem mindegy hogy emberként megtettél-e minden tőled telhetőt vagy sem.

Kicsit sorsszerű, hogy ma láttam meg ezt a kérdést, mivel épp reggel olvastam ki a "Ne ​várd meg, amíg elvonul a vihar, tanulj meg táncolni az esőben" című könyvet. Utolsó oldalain láttam ezt a pár sort:

[link]

Apámnak küldtem el, és neki ez volt a reakciója:

"Az átlag ember boldogabb ha úgy érzi h nem tehetet semmit , a sors vezérelte mentesül a felelősség elől önmagával szembe."

Én ennyivel válaszolnék erre a kérdésre :)

Nem hiszek semmiben. Tudom, hogy minden egyes gondolatom, döntésem a sajátom. Nyilván vannak külső tényezők, amik ezt befolyásolják (nem várt események, vagy más dolgok, amikbe nincs beleszólásom), de ekkor sem a sors határozza meg a végkifejletet, hanem az aktuálisan történő dolgok összessége.

Épp így nem létezik számomra véletlen sem. Bármilyen helyzetbe is kerül az ember, az odáig vezető út minden egyes eleme okkal történt úgy, ahogy. Vegyük például azt, hogy munkába megyek az autómmal hajnalban, szakadó esőben, de durrdefektet kapok, lesodródok az útról, mielőtt egy fa állít meg, és elpatkolok. Véletlen lenne? Nem, mivel:

- Dolgozni indultam, tehát okkal voltam ott és akkor, ahol.

- Esett az eső, amit az időjárásbeli tényezők összessége okozott.

- Defektet kaptam, mert ráhajtottam egy éles tárgyra. Ezt elhagyhatta egy másik jármű, odatehette valaki hogy hú de vicces lesz, de még a szél is odafújhatta.

- Hogy miért találtam ezek után telibe a fát? A fentieken felül lehet rossz pillanatban, rosszul kezeltem az autót, vagy már csak én is utas voltam.

- És hogy miért patkoltam el? Az eddigiek összessége miatt, amik mondjuk ahhoz vezettek, hogy egy szilánk telibe vágja a nyaki ütőerem, plusz lehet nem kaptam időben segítséget.

Egyszóval mindennek megvan a miértje és a hogyanja, csak ebbe sokan nem gondolnak bele, vagy nem értik. Ez jellemző emberi viselkedés, amit nem értünk, azt szeretjük egy nem létező dologgal magyarázni, befolyásolni, irányítani (vagy legalábbis megpróbálni).