Ti hogy bírjátok a 8 óra munkát naponta? A lustaság lehet genetikai?
Én 26 éves vagyok, 1 éve diplomás és féléve dolgozom főállásban...
Csak BSc diplomám van, de a tanulmányaim eléggé elhúzódtak.
A munkám diplomát igénylő, alapvetően nem fizikai, de van egy kis fizikailag megterhelő része is...
Egyszerűen nem bírom.
De egyik részét sem.
Nagyon elfáradok benne, napi 2* 40 perc az út, vagyis összesen kb. 9.5 órát vagyok aktív, a többi fentmaradó időt nagyjából átalszom.
Nem tartom az ismerőseimmel sem kapcsolatot, a héten a legfontosabbaknak is 1-2 sort írtam...
Régen szerettem olvasni, meg videojátékozni, de mostanában hétvégén sem bírom ezt...
Nincs erőm hozzá.
Általában a szabadidőmben valami értelmetlen sorozatot nézek a netflixen.
Nem tudom, hogy konkrétan a mostani munka miatt van e ez, mert amúgy amikor részmunkaidőben dolgoztam, az egyetem alatt akkor sem volt sokkal másabb... De akkor csak 6 órát dolgoztam és csak takarítottam, meg volt hogy raktároztam.
Szóval azért energikusabb voltam a szabadidőmben, de nem sokkal...
Azt nem tudom jól felmérni, hogy a mostani munkatársaim mennyire vannak kifáradva, de annyira nem látom, hogy kilennének.
Elég passzívak, de pl. ilyen biciklis túrákra járnak, meg ilyenek...
Amúgy nekem a szüleim nem igazán dolgoztak gyerekkoromban, gondoltam rá, hogy ez a fáradékonyság, meg hogy nem igazán bírom a melót, esetleg genetikai is lehet... Lehet, hogy genetikailag "lumpenproli" vagyok.
Persze tudom, hogy ez milyen nevetségesen hangzik, de akármennyire is elhivatott vagyok valami iránt, ha kipróbálom ez elmúlik és csak túl akarom élni.
Ti hogy vagytok ezzel? Mennyire fáradtok ki napi 8 óra munka után?
Hogy marad energiátok szórakozni, illetve a szociális kapcsolataitokra?
válasza:"Depresszió?"
Persze, lehet depresszió. Ami nyilván nem ok nélküli.
Kérdező, valószínűleg az tudatosult benned (még ha így nem is mondtad ki, vagy gondoltad végig), hogy ilyen lesz az életed évtizedeken át, egészen a nyugdíjig (ha nem változtatsz rajta).
Ez fejbecsapja az embert.
Nem arról szól az élet, hogy kibírod-e, hanem arról, hogy megtalálod-e benne a számításaidat. Te, úgy néz ki, ebben az életvitelben nem találod meg. Lelkileg kimerülsz benne, és ez fizikai tünetekben (fáradtság, de lehet még sok más is) jelentkezik.
Ezt onnan tudhatod, hogy ha van bármilyen tevékenység, ami felvillanyoz, és képes órákon át csinálni megállás nélkül, nem fáraszt el.
válasza: válasza: válasza:Így 5 év után azért már beállt. Az egyetem után még nekem is fura volt, hirtelen túl kiszámíthatóak és hosszúak lettek a napjaim, pedig nem könnyű szakokat végeztem. Az felüdülés volt pl. hogy nem kell minden hétvégén tanulnom, vagy beadandót írnom.
4-ig dolgozom, utána mindig van valami rövid program. Masszázs, doki, kozmetikus, bevásárlás, akármi. heti 3-szor edzés. Aztán irány haza. Zuhany, a kanapé csücske és pihenés. Vagy bámulok én is valami agyament sorozatot, vagy ha van hozzá energiám olvasok, beszélgetünk, a lényeg hogy ez már inkább "passzív" tevékenység. Aztán zuhany és alvás. A korán kelést nem bírom még mindig. 7-re járok dolgozni, nekem ez gyilkos. Az agyam délutántól működik rendesen, így szerintem a munkahelyem a bennem rejlő kapacitások felét sem használja ki. Akkor érezném magamat elememben, amikor menni kellene haza. Node mivel nem támogatják a rugalmas munkaidőt, hát ez van. :)
Szóval a korán kelés miatt ahogy közeledik a hétvége, az egyenesen arányos a fáradtsági szintemmel is. Pénteken is csak pihenős programot csinálunk általában ketten. Egy laza vacsi, mozi, vagy ilyesmi. Esetleg 1-2 órára összefutunk a barátainkkal. Aktívabbat már nem bírok. Aztán eljön az én napom. A szombat! SOHA nem szervezek hétvégére olyan programot ami miatt nekem korán kellene kelnem. 10 előtt hétvégén nincs nap, addig nekem éjszaka van. Ha hétvégén nem tudom kialudni magam, onnantól kezdve szenvedés a következő hét. Szóval ezt én így kitapasztaltam és működik és szeretem az életem a nehézségekkel (pl. korán kelés) együtt. Igazából akkor jöttem rá mennyi idő és lehetőség van egy napban, amikor egy esti tagozatos egyetemet is megcsináltam munka mellett. Azóta átértékeltem a dolgaimat.
Majd hozzászoksz és alkalmazkodsz az új felálláshoz. :)
válasza:8 órát dolgozok, 2x1 órát utazok, simán bírom.
Szociális kapcsolataimra nekem mondjuk ritkán van igényem. A párommal együtt élek, másokat nekem bőőőőven elég, ha havonta-kéthavonta látok. Online majdnem minden nap beszélek a barátaimmal pár szót.
Hétvégente simán mehet a kerti munka, túrázás, programok.
Párom ugyanúgy bírja, ő napi 9 órát dolgozik, és neki a munkája eléggé megterhelő fizikailag.
Nekem csak a reggel, a felkelés az, ami nehéz, az viszont a "könnyebb lenne meghalni" szinten, ha sikerült felpakolnom magam a vonatra, onnantól már elvagyok. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!