Amikor besoroznak valakit katonának, az miért megy harcolni, parancsra meghalni? Logikusabb lenne eleve eltűnni, vagy a harctéren támadás helyett fejbelőni a parancsnokot.

Ez parancsmegtagadás amit már akkor is nagyon komolyan vettek kb ott helyben agyonlőnének

Nagyon mellékvágányon pörög az agyad! A katonák nem arra kapnak parancsot, hogy haljanak meg, hanem egy kitűzött katonai cél elérése érdekében szabott harcfeladat végrehajtására. Igaz, hogy adott esetben bele lehet halni egy ilyen feladat végrehajtásába, de nem ez a kitűzött cél. A másik, aminek kapcsán rendet kellene rakni a fejedben: a KATONA szabályok szerint él és parancsra cselekszik. A katona nem ölhet saját elhatározásból, célból, bizonyíthatóan érzelmi okból és csakis a kitűzött cél eléréséig terjedhet az erőszakos fellépése. A katonának adott esetben MEG KELL tagadnia a népellenes parancsot, - ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy a katona nem tévesztendő össze pl. egy terroristával, aki unalmában lövöldöz tarkón embereket az út mentén. A katona békeidőben egy olyan közösségbe tartozik, amelyet te a mentalitásodból adódóan még élsz, nem fogsz megismerni. A katonaság egy katonai cél elérése érdekében fenntartott, szervezett, összetartó, egymást a kitűzött cél elérése érdekében jóhiszeműen segítő közösség. Sok olyan ember él még, akiket nem ismersz és pont a sorkatonai szolgálatuk letöltése alatt szereztek életre szóló barátokat, élményeket, tapasztalatokat. Ott váltak suhancból olyan férfivá, aki nem zokog, ha nem találja a rádiótelefonját vagy nincs internet, többségük önálló életre alkalmas, feltalálja magát nehéz élethelyzetekben is és - most figyelj, - képes lenne vállvetve harcolni a bajtársával karöltve egy békés végkimenetelű célért, ha kell. Te nem ez az ember vagy, - azt hiszed, hogy azért mert több lábad van, mint egy nőnek, attól automatikusan férfiként tekintenek rád. Esélyes, hogy háborús helyzetben - bemutatkozásként - pofán nyomna egy férfi már a találkozásotok alkalmával, - csak hogy rendezze a gondolatokat a fejedben. Elítélhet bárki, de nem tenne rosszat a mai suhancokkal sem a sorkatonaság fenntartása. Persze ehhez, az kellene, hogy ne a pénzek eltapsolásáról, esztelen takarításról, megaláztatásokról szóljon a katona idő, hanem arról, hogy tényleges katonai ismereteket, fizikai felkészültséget adjon a kiképzésben részesülőknek. Erre nagyjából négy hónap tökéletesen elég, - de akkor kiképzés, kiképzés, kiképzés, pihenő felbontásban kellene zajlania a dolgoknak. Ez megoldható úgy is, hogy ne kelljen hosszútávon távol lenni a családtól, - az, hogy háromszor két hétre nem így alakul, meg kibírható. Régen "fegyver", motiváció volt a katonák hazajutásának lehetősége, most inkább arról szólna a ritkán tartós távollét, hogy ezt is megtanulják kezelni a katonák. Elnézést a terjedelemért!

A gondolatmenetedben alapvető hibák vannak - a témakört illetően: A múlt, az a múlt, a jelen, a jelen, a jövő pedig a jövő lesz. Az összes katonai vezető megbukott, aki nem tudta, hogy meddig mehet el. Hiba, hogy szóbeszédeknek fel tudsz ülni, - aki annak is örül, ha időnként meghallgatja valaki, hajlamos arra, hogy akár negatív, akár pozitív értelemben túl színezze a maga kicsi történetét. - Ritkán fogsz abba belebotlani, hogy valaki objektív képet fessen egy történelmi esemény kapcsán, - mindig abba az irányba torzulnak az információk általánosan, amelyik irányba befolyásolni akarják az információkat befogadni hajlandó embereket. Az "Úgy hallottam,...", az "Ismerős mondta..." kezdetű történetek túlnyomó hányada megkérdőjelezhető hitelességű. Jelentkezz katonának és meg fogsz lepődni azon, hogy katonáéknál az "Igen" és a "nem" van túlsúlyban, - vagy megtörtént, történik valami, vagy nem. Nem szeretik katonáéknál az "elméletileg / elvileg" megközelítést. Vagy felvesznek - mert alkalmas vagy erre, - vagy nem, - mert olyan nincs, hogy felveszegetnek és hasonlók. A jelen katonaságai - még ha nem is így látszik, - rá vannak kényszerítve arra, hogy a leg(költség)hatékonyabb út mentén lássák el feladataikat és a korszerű hadseregeknél már felejtős a katonai célok között a "minél több embert kiirtani" megközelítés, - célzott, hatékony csapásokban gondolkodnak. Mivel te csak azzal vagy elfoglalva, hogy az emberek bólogassanak a te agyrémeidre, így esély sincs arra, hogy megértsd és elfogadd a jelenben valósághoz legközelebb álló tényeket.

Aki katonának áll önszántából az nagy eséllyel homokos!