Amikor besoroznak valakit katonának, az miért megy harcolni, parancsra meghalni? Logikusabb lenne eleve eltűnni, vagy a harctéren támadás helyett fejbelőni a parancsnokot.

Te már nem voltál katona mi?

Tudod a parancsnokokat erre képzik ki. Csak félig fordulnál felé a fegyvereddel, már főbe is lőne mint egy kutyát.

Ha én a bajtársad lennék, én meg hátulról tarkón lőnélek, amint lelőtted a parancsnokot.

Ezért nem fog Európa a közeljövőben a jelenlegi formájában megmaradni, mert egyre több az ilyen gyáva senki, mint a kérdező.

"A háború általában 2 vezető nézeteltéréséből adódik (amihez egy sima polgárnak semmi köze"

És ez sincs így!

Ez egy ma divatos világnézet, senkihez semmihez semmi közöm, mindenki bekaphatja, mindenki önálló ember...

Hát, ez nem így van!

Egy háborúnak legtöbbször igen komoly oka van.

Nem 2 vezető konfliktusa, hanem 2 nemzeté!

És ha az egyik nemzet harcképes emberei nem harcolnak, akkor a másik eltörli a föld színéről!

Verheted te a melled, hogy semmi közöd az egészhez, ha az ellenség lemészárol téged családostól, akkor nem sokra mész a fene nagy önállóságoddal.

A sorkatonaság régen egy szükséges rossz volt.Apukám gyakran mesélt róla h milyen sz*r volt.Hogy szivatták őket stb.De emelett sok előnye is volt.Pl voltak ismerősei barátai akiket a katonaságban ismert meg.

Természetessen harcolni nem vitték.De sok választása nem is lett volna.Hisz vagy harcolsz vagy börtönbe mész.Voltak felettesek akiknek ha a parancsát megtagadod büntetés járt.

Az akkori helyzetben természetes volt hogy a fiúkat besorozzák.Hál égnek eltörölték a sorkatonaságot..

Háború esetén rendszerint statáriumot hírdetnek, ami annyit jelent, hogy dezertálásért, parancs-megtagadásért főbe lőhetnek.

A vietnámi háborónál Amerikában voltak tüntetések, behívó-égetések.

Más egy igazságtalan háború, és más az, amikor a hazádat, családodat véded.

Aki kiadja rohamra a parancsot, nem fogja odatartani neked a fejét. Másrészt: ahogy lelőssz egy parancsnokot, lesz másik aki kiadja a parancsot, hogy lőjenek le téged.

De, kérdező, ez igy egy gerintelen, gyáva hozzáállás, amit képviselsz. Még az alapkérdés hagyján, de főleg a legutolsó mondatod nagyon gáz. Aki igy gondolkozik, az a szememben nem férfi, legfeljebb kisfiú.

30F

“Egy háborúnak legtöbbször igen komoly oka van.

Nem 2 vezető konfliktusa, hanem 2 nemzeté!”

Ezért voltak és vannak mind a mai napig háborúk , túl sok a buta,kapzsi,szívtelen ember.

“ Én nyugodt lelkiismerettel, szemrebbenés nélkül fejbelőném a parancsnokot. Úgyse derül ki.”

Ezzel csak azt bizonyítod , hogy olyan vagy mint akikről beszéltem.

A világháborúkban a legtöbb orszagban ez úgy történt, hogy ha megtagadtad a sorozást, akkor kiment hozzád a katonai rendőrség, megfogtak és egy gyors tárgyalás után felkötöttek. Ez így biztos halál. Ha a fronton vagy és lelövöd az egyik tisztet, akkor vagy a bajtársaid lőnek agyon, vagy egy másik tiszt, vagy szintén a rendőrségnek adnak át és felkötnek. Újabb biztos halál. A háborút viszont elég sokan élik túl, ezért akkor van a legnagyobb esélyed az életre, ha csinálod amit mondanak és harcolsz.

Meg arról se feledkezzünk meg, hogy akkoriban sokkal több volt az agymosott patrióta, akinek meg sem fordult a fejében, hogy ne harcolna

Azért mert sok emberben élnek mindenféle vadromantikus képzetek a háborúval kapcsolatosan, miszerint az nemes meg hősies dolog, pedig hát. Illetve a katonaság egy olyan mocskos szervezet, amely próbál elmosni mindenfajta önálló gondolkodást, csak parancsvégrehajtó robotokra van szüksége, akik felgyújtanak vietnámi falvakat, Agent Orange-ot permeteznek rájuk, a bajtársaig hulláin gázolnak a következő rohamra a Somme-nál, porig bombázzák Drezdát, akit érnek megölnek a Jeruzsálem fele vezető úton, afgán gyerekeket lőnek agyon vagy éppen zsidókat lőnek a Dunába. Mindezt kérdés nélkül.

Semmi erkölcsös vagy dicső nincs egy háborúban, csak vér, szenvedés, halál. Aki másképp gondolja, az egy igazi gyökér.