Ezen hogyan tud egy pszichológus segíteni?

Beszélget veled. És ha érti a dolgát, akkor nem ő fogja megmondani neked, hogy mit hogyan kellene csinálnod, hanem te magad fogsz rájönni szép lassan, miközben úgy tűnik, hogy ő nem is csinált semmit, csak meghallgatott.

De ez nem egyik napról a másikra fog menni, nyilván idő kell hozzá, amig helyrekerülnek a dolgok benned.

Amúgy a terápiád nem feltétlen akkor lesz sikeres, ha végül "tel leszel a nagy társasági ember, aki szeret barátkozni", hanem akkor, ha egyensúlyba kerülsz magaddal, és megszereted önmagadat, és harmóniában leszel az életeddel. Ez lehet, hogy úgy fog megtörténni, hogy teljesen kinyilsz, de az is lehet, hogy csak kicsivel nyitottabbá válsz, vagy zárkózott maradsz, de már nem félelemből, hanem mert úgy leszel egyensúlyban.

A jó pszichológus tulajdonképpen segit megismerni és megérteni önmagadat.

Amúgy miért ne kellenél senkinek? Miért lennél egy semmi? Már eleve attól is többre tartalak a nagyképű, nullszaldós embereknél, hogy egyáltalán kritikával tekintesz magadra (bár a mértéke már túlzás persze)

Tudod, mennyivel szimpatikusabb ez az értelmes emberek (vagy fiúk) számára, mint a beképzelt kivagyiság?

És mindenki kell valakinek. Csak azt ne felejtsd el, hogy akivel szükségetek van egymásra, annak valószinűleg ugyanúgy megvannak a saját korlátai, félelmei, mint neked, és ettől nehezebb egymásra találnotok, mint a kicsivel magabiztosabb embereknek.

:)

Személy szerint nem hiszek ebben, neked kel hogy higy magadban

Miért érzed magad csúnyának?

Ezt az oldalt is szokás pszichológus helyett használni,írd ki ide a bajod mi meg elolvasuk.

INGYEN

A pszichológus beszélget veled. Ha jó szakember, akkor sosem mondja meg neked, mit tegyél vagy ne tegyél, hanem az általad elmondottak alapján kikérdez, hogy mitől vagy önbizalomhiányos, stb. Szembesít a dolgaiddal, hogy szembe kelljen nézned vele. Lehet, hogy úgy érzed, valós az énképed, de az emberek olyanokat hazudnak maguknak, hogy észre sem veszik.

Ezután rákérdez, hogy lehet-e ezt, vagy azt, vagy amazt. És ha azt választod, akkor mi lesz. Végiggondoljátok a helyzetet (végiggondolod tkp.), és döntesz valami mellett, és azt csinálod. A változás kis lépésekben történik (először kéthavonta egyszer el mersz menni diszkóba, aztán gyakrabban). Lehetnek emellett ugrások is előre (pl. konkrétan ejtőernyős ugrás vagy egyéjszakás kaland félrészegen).

Nagyon elnagyoltan ez gy megy:

Pszichológus: Maga önbizalomhiányos?

Páciens: Igen.

Pszi: Milyen volt a legutóbbi nagy önbizalmú ember, akit látott?

Pá: Miniszoknyát viselt.

Pszi: Maga visel?

Pá: Nem!

Pszi: Miért nem?

Pá: Vastag a combom.

Pszi: Ez ellen lehet tenni?

Pá: Hát, ... elvileg az aerobic segít.

Pszi: Jár aerobikra?

Pá: Egyszer jártam 2 hétig.

...

5 éve járok. Kérdezhetsz magánban is.

Az elmúlt 12 évben több pszichológusnál is megfordultam ugyanilyen gondokkal, úgyhogy tapasztaltból mondom, hogy nagy részük, az átlag pszichológus Sehogy nem tud ezeken segíteni.

Beszélgetnek veled a nagy semmiről 50 percig hetente, adnak feladatokat, megcsinálod, megbeszélitek, milyen volt, stb., és mégse lesz jobb semmi. Legalábbis nekem az összessel ez volt a tapasztalatom.

Vannak tényleg jók, pl. akik a kórházak osztályain vannak, viszont hozzájuk egyéniben járni egy vagyon, legalábbis nekem nincs rá pénzem.