A jószívűség és amikor bűntudatod lenne nem segíteni a másikon ugyanaz?

#1 jó ügyvéd lennél, addig csűröd-csavarod, amig feketének nem látszik a fehér...

kérdező: természetesen ez is a jószivűséghez tartozik.

Mindenkin mindig segiteni lehetetlen, kell tudni határokat húzni... de a lelkiismeret attól még dolgozik az emberben.

Pl. nem lehet minden kéregetőnek mindig adni aprót, ha a városban élsz. Sem időben, sem pénzzel nem lehetne győzni, és nem racionális. De ha ennek ellenére sz@rul érzed magad tőle, hogy nem adtál, az annak a jele, hogy még működik a lelkiismereted.

Ha egy ennyire egyszerű mondat, szerinted csűrve-csavarva van, akkor nem velem van a gond..fogalmad sincs ezek szerint mit jelent önzetlennek lenni :)

Ha én azért teszek meg valakinek valamit, hogy nekem ne legyen rossz, akkor azt magam miatt teszem, nem amiatt a valaki miatt.

A jószívűség - mint TÁRSADALMAT ÉPÍTŐ tulajdonság - és a bűntudat az ELMULASZTOTT JÓ CSELEKEDETRE FELJOGOSÍTÓ LEHETŐSÉG miatt nagyjából átfedik egymást.

Persze más megítélési kategóriába eshet akkor, ha nem tudsz az adott pillanatban elég éber lenni, hogy észrevedd az alkalmat (pl. krónikus fáradtság esetén, hosszabb munkanap után kinek nem tompulnak az érzékei?!)