Más is érzi úgy néha, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon?

Menj el teljes vérkép-vizsgálatra: minden rendben van -e. Koncentrálj arra, ami jó történik, ne arra, ami rossz, ha valami rossz történik, ne megerősítésként gondolj rá: "én egy szerencsétlen vagyok megint kiderült" stb, adj esélyt hogy a jó dolgokat is megéld, megjegyezd. Lehet tele vagy feszültséggel, aggodalommal, szorongással, negatív gondolatokkal és örömnek, vidámságnak már nem jut hely.

Elnézést ha közhelyes voltam.

Más élethelyzetből adódóan ugyan, de én is átéltem - átélek hasonlókat.

#3 voltam

Pont tegnap lattam egy cikket amiben kinis akadtam rajta hogy az élet vagy sors nem ertem miert produkal oda bajokat ahol minden rendben lenne. Abszolut nem èrtem.

A cikk arrol szolt hogy volt egy kis szegeny szarmazasu kisgyermek de zenei tehetsèg (olasz), ha jol remlik gitàron jatszott, mivel nem tanittattàk màshoz sem èrtett de az a kissrac ki tudott igy törni felnöve, felkaroltàk a lemezkiadok, olyan szépen ivelt minden, mig egyszercsak a feleségével a lakokocsijukban tüz keletkezett megègett a fèl oldala, két ujja mozgàsképtelen lett.

A korhàzban igaz megtanult ugy jàtszani virtuozan hogy a kèt ujjàt nem hasznàlja, frl tudott àllni a padlorol lelkileg, de komolyan nem értem mi szüksèg van "fentröl"vagy a sorstol ilyenekre hogy az ember barmit probal amiröl amugy itt is panaszkodott mar vki hogy minel több ötlete van es indul az utakon hogy minel jobb legyen minden, annal több baj jön az életbe.

A volt fönökömmel aki amugy nyugodt optimista sikeres üzletember es ugye gazdag-beszélve, nekem ö annyit mondott az ö èletèben is ugyanugy befigyelnek problemak de a hozzààllàs nem mindegy, ö speciel nem stresszként éli meg hanem elvégzendö feladatként csak. Azert nem tudok ezzel azonosulni mert amikor pl megelhetés mulik barmin vagy hatalmas a sulya annak ami az ember elè gördül mint akadàly hogy a fr.ncba legyen nyugodt az ember es hogyan maszkaljon a hivatalokba "fütyölve dalolva" jo kedvvel ugy mégis??

Nem. Tudom, hogy több milliárd ember él, akihez képest szerencsés vagyok. Mondjuk mert van annyi étel az asztalon, hogy hízni is tudtam. Vannak gyerekeim, és mind egészséges. Én és a férjem is egészséges vagyok. Mehetek dolgozni, nem vagyok korlátozva ebben sem testileg, sem a társadalom által. Nincsenek mérges pókok, lavinák, tornádók, és egyéb természeti katasztrófák, nincs háború, a világ egyik legbiztonságosabb országában élek. (Most a politikát hagyjuk, nem az ő érdemük, hogy a kobrák nem itt élnek...)

Ezekhez képest hamvas molylepkefing, hogy vissza kell vinned a szemüveged. Ez valóban csak a te hozzáállásodon múlik, hogy stressz, vagy megoldandó feladat.

"Sosem vagyok a padlón. Vagy állok, vagy épp felkelek."

63%

A volt főnökös dologgal egyetértek. Azt én sem bírom, amikor totális anyagi biztonságból pofázik valaki.

Nekem is volt főnököm ilyen dumát tolt, közben rengeteg segítséget kapott ahhoz, hogy elinduljon és ha mi, alulfizetett alkalmazottai nem lettünk volna, ő nem tartana ott, ahol. De mindig úgy volt előadva, hogy mindent egymaga csinál. Elnézést az offért.

Kérdező, én ügyetlen vagyok, és nincsen olyan nap, hogy ne lenne valami elcseszve. Szemüveg, volt egy drága szemüvegem, amit nagyon szerettem. Úgy törtem össze, hogy léptem ki a kádból és levertem...nemrégiben jöttem rá, hogy az ügyetlenségemnek, koncentráció zavaromnak az egyik oka a kialvatlanság. az nagyon haza tudja vágni az embert, nemhiába hasonlítják a tartós kialvatlanságot a részegséghez.

Nincsen rokon, családtag, aki segítene?

Én is sokszor érzem ezt, mondjuk igaz, hogy én azért, mert születésem óta olyan rendellenességeim vannak, hogy csoda, hogy élek. Minden napomat fájdalomban töltöm. Dolgozni nem tudok, a szüleimre támaszkodok.

Férjeddel beszéltél már erről? Van házaséletetek?

A betegségek miatt pedig támogatom azt a tanácsot, hogy csináltass teljes vérképet + szedj napi 1000mg C vitamint.