Teljesen értékelhetetlen vagyok az életemmel együtt? Mitől lehetne jobb?

Mindig ide lyukadok ki és hiába próbálja egy-két ember a környezetemben az ellenkezőjét bizonygatni, én egyszerűen nem látok semmi értékelhetőt magam körül...

A szociális életem egy nagy nulla, nincsenek igazi kapcsolataim. Mindenkivel csak a kötelesség, a megszokás vagy éppenséggel az érdekek, kényszer köt össze. Nem jó a kapcsolatom a családommal, csak felszínesebb baráti kapcsolataim vannak, párkapcsolatom nincsen és nem is hinném, hogy valaha lesz. A tanulmányaimban sem tudok felmutatni semmit sem, papíron jó eredményeim vannak, de a tudásom és a képességeim ezt nem igazolják. Dolgozni soha nem dolgoztam még, nem is értek semmihez sem. Semmihez nincsen tehetségem, semmiben sem vagyok ügyes. El vagyok hízva, egyszer egy betegség alatt lefogytam és vissza is jött rám minden, de egész életemben ez ellen küzdöttem és minden komolyabb erőfeszítéssel nulla dekát fogytam. Csúnya is vagyok, csúnya a bőröm, csúnya a hajam, csúnyák a fogaim, az arcom is ronda, minden létező dolog rossz rajtam, mintha gyári hibás lennék.