Hogyan dolgozzam fel, hogy tönkre megy az életem 23 évesen? Úgy érzem sokat veszítettem.

Órákig tudnám írni a sztorim, de próbálok nagyon rövid és tömör lenni.

18 évesen érettségiztem, de mindig is fogorvos szerettem volna lenni.

Sajnos nem vettek fel elsőre, de harmadjára 21 évesen volt lehetőségem elkezdeni.(sajnos fizetős szakon, évi 2,7 millió ft ért, amire diákhitelt vettem fel) Most 24 leszek idén, 3. éven az orvosin, de újra elsős leszek. Mindent előről kell kezdenem.

Mindig is a pénz hajtott, akkor éreztem magam sikeresnek, ha sikerült valami kamaszként drágábban eladnom, mint vennem, vagy sikerült érettségi után jó poziciókban elhelyezkedni.

Autószalonban dolgoztam sokat, nagyon jól ment, a jutalék miatt havi 600 ezer netto körül volt a fizum, és mellette ki volt adva egy vidéki örökölt lakásom havi 100-ért.

Nem éltem nagylábon, mindig is nagyon spórolós voltam.

Az egyetem első éve mellett végig dolgoztam, heti 2 éjszakát vendéklátásban, mert 30 ezret ajánlott egy barátom naponta, 12 órára, plussz a jatt, így egyetem mellett is megkerestem egy éven át netto 250-300 at.

Ott tartottam 22 évesen, hogy volt félretéve 11 millió ft-om, mivel szüleimnél laktam egész eddig, majd eladtam a vidéki lakásom 14-ért.

25-millióm volt, amiből vettem egy budapesti 1 szobás új építésű lakást mélygarázzsal és egy 10 eves audit.

Mindenem elment, de a szüleim támogattak, mondták, hogy tudnak adni havi 100 ezret, abból el tudom tartani magam.

Dolgoztam még fél évet, de ekkor szembesültem azzal, hogy így az egyetem nem megy.

Az első évemet úgy ahogy volt, elbuktam, vizsgázni se mehettem, mert órákra nem jártam a meló miatt, az egy nagyon rossz huzás volt.

Azonban most bejártam, tanultam heti 1-2x pár órát, de nagyon kevés ez ide, megbuktam sokmindenből.

Úgy döntöttem, dolgozok egy évet, összeszedem magam anyagilag, és ott hagyom a melót.

Visszamentem az autószalonba, de mellé vendéglátóztam is.

Havi 700 felett kerestem minden hónapban. Azonban itt volt egy rossz döntésem, elkezdtem szerencsejátékozni!

Kb 7-8 millió ft-om lehetett volna, most szeptemberig, de 1 millióval kezdtem az egyetemet.

Annyira letargiába estem, hogy nem értéketem ezt az egyet se.

Bent nincsenek barátaim, pedig nagyon társaságközpontú személy vagyok, de 24 évesen lassan nem találom a közös hangot egy 18-19 éves életében nem kereső, dolgozó egyetemistával.

Nekik csak a suli, suli, én viszont nem tudok elvonatkoztatni attól, miből lehetne kevés idő alatt pénzem.

Így folytattam a szerencsejátékot.

Az 1 M forintból mára semmi nem lett, jelenleg van 150 ezer ft tartozásom egy barátom felé, aki kisegített, hogy tudjam fizetni a számlákat, tudjak enni, mert a szüleimnek nem merek szólni, hogy hová tűntek a milliók.

Az autómról lemondanék, mert nem tudom fenntartani, de 3 év alatt szervízekkel 3,5 millió ft-ban van, és 1,5 öt érne most, azonban turbó hibás lett, a javítása egy vagyon lenne.

Összefoglalva:

1M értékű autó

-150.000ft hitel barátnak

-6.750.000ft kamatmentes diákhitel

-újra dikertelen vizsgák, mert a pénzhiány miatti idegesség miatt, és folyamatos bukások miatt nem tudok koncentrálni, nincs önbizalmam, nem tudok tanulni

Most 24 leszek idén, újra fel kell vennem az 1.350.000 tandíjat, hogy vegezzek az első évvel végre és szeptembertől 2. évbe mehessek.

Ma is játszottam, és visszanyertem a tartozásom, 170.000ft nál kiszállhattam volna, de nem tettem, többet akartam és nulla lett a vége.

Azt gondoltam, hogy nagyon sikeres ember vagyok és leszek, de most abszolút nem tudom összeszedni magam.

Mit tegyek? Pszichiáteren is gondolkoztam, de enni nincs pénzem szinte, nem hogy kifizetni a 10 ezres órabért.

Illetve nem is gondolom, hogy tudna segíteni.

Tegyük fel, abbahagyom a játékot, mert viszi csak a pénzt, sosem nyertem fél milliónál többet, de ha nyertem is, 1 hét után visszabuktam mind.

Aztán az autóm eladom, lesz tőkém, lenyelem, hogy hülye voltam, folytatom a sulit.

Javítok a pontjaimon, újra felvételizek és próbálok bekerülni államira, hogy ne legyen több diákhitel.

És 4 év után fogorvos lehetnék.

Nagyon magaménak érzem a szakmát, és nem csak a pénz miatt. Szeretek szépet alkotni, jót tenni, szorgalmas vagyok, tudok dolgozni heti 5-6x 12 órát, nagykn empatikus vagyok, szerintem a szakmát nekem találták ki, viszont képtelen vagyok még 4-5 évet megélni havi 100 ezerből, és 30 éves koromig egy ft-ot nem keresni.

Nem bírom egyszerűen kivárni, hogy nem fejlődök anyagilag.

(Ja, az kimaradt a sztoriból, hogy a pesti lakás drágább volt, szóval a szüleim vettek fel nekem a házukra lakáshitelt, amit ők fizetnek, 8 millió után havi 60 ezret)

Szóval a menyországból úgy érzem a pokolba kerültem.

Mit javasoltok?

Lehet erre egyàltalán mit mondani?

Tanácstalan vagyok, szeretnék változni, de lelkileg egy rongy vagyok.

És szerintem felismertem minden hibám, de a legfontosabb problémám, hogy képtelen vagyok jelenleg koncentrálni a tanulásra. Ha van is időm, nem tudok odaülni és olvasni.

Rengeteget alszok, lustálkodok, munkám nincs jelenleg, elcsúszott a bioritmusom...

Mégis hosszú lett, elnézést érte, de muszáj volt kiírnom magamból.

Minden segítő szándékot köszönök, degradáló üzenetet nem szeretnék kapni, tudom, hogy másnak ennyi 60 évesen se jön össze és ezerszer többet tesz érte, de nem tudom feldolgozni azt, ami történik velem.