Csak én nem értem az infp-ket? Tökéletesek, mégis mindig van valami bajuk.

Én ENFP lány vagyok, de tizenévesen sokkal introvertáltabb voltam, akkoriban infp jött ki a teszteken (bár azóta is valmennyire az infp és az enfp között ingázom szerintem...).

Amit leírtál, az tökéletesen igaz rám. (Kicsit ledöbbentem most.) Mindig is volt tehetségem szinte bármihez, a humán tárgyak és a nyelvek az erősségeim leginkább, de a matekot is nagyon könnyen megértem, ha akarom (most gazdasági szakon tanulok amúgy); nálunk is ugyanaz volt, amit leírtál, volt, aki rengeteget tanult és 3-ast kapott, én meg vagy 1-est vagy 5-öst, attól függően, mennyit tanultam rá, de ez SOHA nem volt több 5 percnél.

Viszont ha hiszed, ha nem, sokszor gyűlölöm, hogy ilyen vagyok. Mindig irigyeltem azokat, akik szorgalmasak voltak, még ha alapvetően tehetsegtelenebbek is nálam. Ahogy írtad is, valóban nagyon lusta tudok lenni, és bár NAGYON SOK dolog érdekel és lenne is hozzá tehetségem, nagyon ritkán van olyasmi, amibe mélyebben beleásom magam vagy elköteleződöm mellette, így sose leszek kiemelkedően jó semmiben (ha épp valamiben kiemelkedő vagyok, azt rögtön el is dobom, vagy onnantól nem fektetek bele energiát, így hosszú távon azok, akik lejjebbről indultak de nagyobb szorgalommal, azok leköröznek).

Tehát long story short, ez a személyiség igazából áldás és átok is, úgyhogy szerintem se irigykedj, inkább örülj neki, hogy neked más jó tulajdonságaid vannak pl. szorgalom. :)

21L

Tudom már régi kérdés, de azért most jöttem és valaszolok, mert csak :D

Én is infp vagyok, és amiket leírtál azok rám is eléggé igazak, sőt! A tantárgyaknál nekem is mindig mondják, hogy jajj, mit panaszkodsz, mindenből jó vagy, kitűnő tanuló, stb. De nekem mindig olyan érzésem van, hogy sokan sokkal jobbak nálam. Mármint nem úgy, hogy így az összes tantárgyban, hanem minden egyes tantárban más. Ezért szoktam úgy érezni, hogy semmiben se vagyok elég jó, mert vannak jobbak, mindenből nálam. Én mondjuk nem alszok el random, de ez csak az önfegyelmemen múlik, meg azon hogy a szüleim szigorúak, így konkrétan nem merek éjfél-egy után elaludni, és ezáltal kialszom magam. És igen érzékeny is vagyok rendesen, mindent jól magamra veszek, és húú de meg tudok ám sértődni! (Ebből is lázszik, hogy tökéletes az messze nem vagyok) na meg a lutaság sem a tökéletesség szerintem, és én is mindent utólsó pillanatra hagyok, anyám esfj-ként falra mászik tőlem. (A rendetlenségemtől is kivan)

És hidd el pont emiatt vagyok trehány, mármint mert tökre nem érdekel, hogy másoknak nem tetszik hogy ilyen vagyok. Az estj barátnőm is gyakran hülyéknek néz szerintem. Van egy esfp unokatesóm, ő talán kicsit olyan mint én, vele jókat szoktam dumálni, de persze azért nem mindig vagyunk egy hullámhosszan. Hangulatingadozásom persze az egekben, néha hirtelen mindenkinek meg akarok felelni, és a tükör előtt/társaságban/a szobámban (bárhol) sírni kezdek. Néha meg tökre elhiszem magamról, hogy milyen szép/kedves vagyok és különc. Olyankor senki véleménye nem érdekel.

Am, hé tudok logikusan gondolkodni! És a srác akiről írtál tökre elvette az eszemet! Olyan mint én, de jobb és wow, ha külsőre is bejönne (bár azt írtad helyes) akkor tisztára szerelmes lennék belé!

Ui.: olvastad a Zabhegyezőt/Rozsban a fogót? Tetszett? Csak mert, Holden, a főszereplő is infp, és ott eleg jól le van írva a gondolkodás módja.