Ti nem féltek a magánytól?

Nem, egyedül érzem a legjobban magam

nem

Nem. A péntek és szombat esték viszont nagyon-nagyon üresek tudnak lenni. Az is fáj, hogy én tartanám a kapcsolatot emberekkel azonnali üzenetküldőkön, nekem nem írnak vissza, de egymás postjait lájkolják, megy a nyalizás meg a jópofizás, pedig utálják egymást. Én sose ártottam nekik, de így személyesen azonnali üzenetek formájában nem kívánják tartani a kapcsolatot.

Nyem😘

Nem, de nagyon szeretném, ha szeretnének, és szerethetnék én is.

Én az emberek között félek. Egész életemben magányos voltam, szinte már hozzámnőtt.

Nem, mert nem vagyok egyedül, vannak szüleim, van családom. Hosszú időbe telt, hogy erre ráébredjek, de rajtuk kívül tulajdonképpen más nem számít, nem hiszem, hogy bárki más elfogadna és szeretne feltétel nélkül. Örülök annak, ami van.

Legjobb barátom

Nem. Egyébként nem is vagyok az, de ha az lennék, semmi gondom nem lenne vele. Mellesleg az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal.

Nem félek, sajnos évek óta szembe kell nézzek vele. Mostanában mondjuk kezd kicsit megfordulni a világ és egyre többen értékelnek, de nem tudom meddig fog ez tartani.