Az emberek miért egymás lenyomásával vagy mások kárára akarnak feljebb kerülni?

Mert ennyire képes ma egy átlagember Magyarországon. -A többi ország nem érdekel... A magyar egy okoskodó, öntörvényű, mások előtt különösebb ok nélkül is állandóan valamit bizonyítani akaró emberfaj. Vérében van, hogy akit csak lehet, - mert megengedi, - hülyének néz. A magyar ember érthetetlen módon irigy arra, ha az elérhető közelségében azt tapasztalja valakiről, hogy előrébb tart valamiben. -Véletlenül sem abban látja a megoldást, hogy tanulni a másiktól, alkalmazni hasznos dolgokat, felzárkózni, jobbat nyújtani tisztességes eszközökkel, mint a "rivális", hanem fogást keresni, ellehetetleníteni, perelni, gáncsoskodni, hiszen ezért nem kell tanulni, komolyabb áldozatokat hozni, mint az építő jellegű tapasztalatgyűjtésért, kritikák feldolgozásáért. Rombolni egyszerűbb, költséghatékonyabb és egyáltalán: olyan jól esik a lelkünknek, ha azt látjuk, hogy a másik ember csípőből kap agyvérzést a szemünk láttára. Hát nem sokkal boldogítóbb ez számunkra? Itt nincs meg a társas intelligenciája ahhoz az embereknek, hogy KÖLCSÖNÖSEN TISZTELJÉK EGYMÁST.

Ne keverjétek bele a Magyarországozást, ez mindenhol így van. Egyeske mindent leírt.

Öhm, mert ez így működik. Ha te hozzájutsz bármilyen előnyhöz, az másnak automatikusan kár, hisz nem ő jutott hozzá.

Hiába megy az, hogy "ez nem csak Mo.-ra igaz", sajna itt 20×-an igaz. De hogy miért, az totál rejtély. Talán az állandó "féljünk mindentől és mindenkitől", "harcban állunk..." szlogenek miatt is van ez.

Mert az emberek egymáshoz tudják mérni magukat. Egy "A" társadalomban ahol mindenki szegény és küzd a napi megélhetésért valószínűleg sokkal kevesebben panaszkodni az anyagiakra, mint "B" társadalomban, ahol mindenki kényelmes életet él biztos megélhetéssel, de van egy vékony kőgazdag réteg. A relatív szegénység jobban zavarja az emberek legtöbbjét, mint az abszolút szegénység.