Miért van az, hogy a felnőttek mindig megszólnak a súlyom miatt?

10 éves korom óta a felnőtteknek állandóan bajuk van a súlyommal. Általában rokonok, barátok tették szóvá, hogy azért nem vagyok egy nádszál. Igen, sosem voltam az. Amikor 150 centis 11 éves lány voltam, akkor kb. 50 kiló lehetettem. 14 évesen 159 centihez voltam 54 kiló. Akkor megdicsértek, hogy milyen szépen lefogytam.

2018 tavaszán felszedtem 10 kilót mert nem tudtam mozogni lábsérülés miatt 3 hónapig. 76 kiló voltam a 162 centimhez, most 67 vagyok. Nem ideális, valóban, nem is érzem magam vékonynak, körte alkat vagyok, arányosan hízok mindenhová, de főleg combra,szóval nem olyan vészes, mintha csak hasra menne a felesleg.

A korombeliek mind azt mondják, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Nyilván az XS-es ruhákat hordó barátnőm nem mond semmit, de ő 150 centi, szóval kínosan ügyel az alakjára emiatt. De általában aki vékony, nem is vágyik dundibb alakra és joggal ítélkeznek.

Én tudok vigyázni magamra, ha akarok. Most végzős vagyok, kisebb gondom is nagyobb annál, hogy a kalóriákat számolgassam...nem másoknak kell megfelelnem, hanem saját magamnak.

Akkor is mindig megszóltak a felnőttek, hogy lehetnék csinosabb, amikor egyáltalán nem is néztem ki ducinak. Bár anya is mindig kijelentette, hogy ő sokkal szebb nálam (nem tagadom, nem az ő génjeit örököltem sajnos). Szóval a folyamatos önbizalomrombolásnak az lett a vége, hogy vagy nem kattogok ezen állandóan, vagy mindig is utálni fogom, amit a tükörben látok. Rengetegszer van hasmenésem a bűntudattól, amiért eszem. A vizsgaidőszakban pedig sokszor csak csokit meg kekszek bírok magamba erőltetni, mert szorongok. :( Nyilván egyenes út a pluszkilókhoz, de rá sem bírok nézni az ételre ilyenkor.

Nyilván a beszólogatós emberek ezt nem értik meg, vagy nincs életük (vagy nincs életük az edzésen kívül), ezért szólnak le másokat.