Sok nő miért nem tudja tudatosítani magában, hogy az életében nem a tanulmányi, vagy karrierben elért sikerek tennék boldogabbá, hanem egy kapcsolat?
Szándékosan nem úgy írtam hogy "minden nő", mert van egy csomó egészséges önképpel, jó önismnrettel rendelkező nő, aki igenis érzi, hogy számára egy biztos kapcsolat sokat hozzátesz a lelki egyensúlyához.
De van az ismerősi körömben szám szerint három huszonéves nő is, plusz neten is rendszeresen belefutok sztorikba, hogy "nekem nem pasi kell, hanem ilyen-olyan diploma, meg ilyen olyan pozíció a munkahelyen, meg ilyen-olyan elért mérföldkő a karrierben".
Mielőtt jönne a vád, hogy "motiválatlan proli vagyok", megmondom hogy én is éppen diplomán (egyelőre BSc) dolgozok, és szeretnék majd sok-sok mindent elérni a munkába állásomat követően én is.
De soha nem áltattam magamat se szingliként, se most hogy van kapcsolatom, azzal, hogy a kapcsolat másodlagos lenne, és a boldogságomhoz nem tenne hozzá.
Ez hülyeség.
És nem a szexről van itt szó, hanem az ember elemi társra vágyásáról.
Találkoztam pár borzalmasan elkeserítő esettel életemben, hogy 30-on felüli nő, csinos, értelmes, van stabil munkahelye, fejlődési lehetősége, de hát kapcsolata már évek óta nincs, vagy nem is volt, és látni rajtuk hogy megkeseredettek.
"De nem, nem, nekem csak sikerélményre van szükségem" mondogatják.
És ezalatt olyasmikre gondolnak, hogy nyilván egy plusz nyelv B2-es vagy C1-es nyelvizsga tenné őket boldoggá. Vagy egyel magasabb pozíció melóhelyen. Vagy egy befejezett MSc.
És ilyenkor csak ráncolom a homlokom, hogy "Esetleg kapcsolat?".
"-Nem, nincs rá szükségem", hangzik a válasz.
Én értem hogy vannak periódusok, amikor nincs kedvünk kapcsolatra. De amikor az ember tartósan egyedül van, és NEM élvezi ezt az állapotot (az ilyen embert hívjuk magányosnak), akkor miért nem lehet bevallani ezt önmagunknak, hogy "igenis jó lenne egy pasi".
Esetleg még azt is bevallhatnák hogy "igenis jó lenne egy rendszeres szexet biztosító kapcsolat". Nem bokáig piruló 15 éves lánykákról van szó, hanem érett felnőtt nőkről. Nem szégyen kimondani ezeket. Ennek ellenére mintha gyengeségként kezelnék ezt, és csak az lehet erős, talpraesett nő, akit a karrierizmus tud csak kielégíteni.
Ilyenkor nem tudok nekik mit mondani, max sok sikert kívánok a következő vizsgájukhoz, vagy a következő nagy munkahelyi feladatukhoz, de tudom hogy ha teljesül is a céljuk, attól nem lesznek boldogak.
Max ideig-óráig.
Engem se tett tartósan soha boldoggá egy sikeresen zárt félév, vagy egy jó munkahely.
Persze, büszke voltam ott és akkor magamra, vagy elégedett, de a boldogság az ennél mélyebb dolog (szerintem).
válasza:
válasza:Én speciel társat szeretnék, és nem rajtam múlt hogy most épp nem feleség és anya vagyok.
Egyáltalán nem könnyű megbízható társat találni szerintem.
Így hát igyekszem legalább egzisztenciát teremteni magamnak, és azzal foglalkozni ami érdekel. Közben meg reménykedem hogy találok olyat aki szeret és megbecsül.
válasza:Majd ha túl vagy pár masszívabb kapcsolati csalódáson meg az egyetem után hirtelen tízszeresére bonyolódik az élet, rájössz. Párkapcsolatban élő férfi vagyok, de maximálisan megértem a szingli nőket. Egyrészt él Magyarországon cca 100000 aszexuális ember, te is jól eséllyel ismersz egyet-kettőt, ezeknek a fele nő. Másrészt a magyar nők magyar apák és magyar férfiak mellett nőttek fel. Alkoholizmus, motiválatlanság, anyagi gondok, gyereknevelésben keresett álboldogság. Sokan nem akarnak gyereket, de hosszútávú párkapcsolatot így nagyon nehéz találni, mert sokan maximum átmeneti elmebajként képesek felfogni és nem hiszik el, hogy a társadalom egy jelentős részének a háta közepére nem kell a puja. Ehhez dobd hozzá azt, hogy hány férfi nem hajlandó főzni vagy ellátni bármilyen házimunkát.
Egy párkapcsolat sem tesz feltétlenül örökké boldoggá, csak a tiéd 6-18 hónapja kezdődött és azt hiszed minden olyan könnyű lesz, mint ez a párkapcsolat meg az egyetem.
válasza:Lépj ki egy kicsit az álomvilágodból. Ma Magyarországon nem reális opció az egykeresős családmodell. A nőknek is kell, hogy karriert építsenek, ha tetszik ha nem, ez kell ahoz, hogy felelősségteljesen gyereket lehessen vállalni. Mert bármikor megromolhat egy házasság, manapság már nem divat megromlott kapcsolatban leélni egy életet.
És a párkeresés sem úgy megy, hogy én kitalálom ma, hogy társat szeretnék és 2 nap múlva már kézenfogva sétálgatunk. Ahogy idősödik az ember (mondom ezt 22 évesen) ugy egyre inkább tudja, hogy mit akar és lesznek elvárásai. A férfiak részéről ugyan ez a helyzet.
"Mert nem tesz mindenkit boldoggá az, ha személyiségét feladva a célja csak annyi az életben, hogy valaki mellett legyen."
Azért vannak itt sérelmek rendesen.
Ennyire általános a fentebb idézett tapasztalás a nők körében a párkapcsolatot illetően?
Én lennék túlságosan értelmes emberek között mozgó, hogy ezt max ilyen legalsó, mélyszegény, aluliskolázatlan népréteg körében dívó dolognak tudom elképzelni? Mármint ezt a jellemzését egy párkapcsolatnak.
Hogy másról se szólna női szempontból, mint hogy feladod a személyiségedet (?), és csak egy tartozék legyen valaki életében.
Vagy társadalmi rétegtől, iskolázottságtól függetlenül ez ilyen totál általános dolog, hogy a pasi egy terpeszkedő akaratos gyökérként viselkedik a kapcsolatban, a nő meg felvesz egy teljesen behódoló szerepkört?
Én ezt az ilyen Móricz novellák századelei paraszti világában tudom elképzelni, meg ilyen mélyszegény zsákfalvakban, ahol az emberek értékrendje is baltával van faragva.
"Mert megy a versengés köztük hogy ki van magasabb pozícióban, ki keres többet, ki irányít több embert stb."
Ez is ilyen iszonyatosan buta pasikhoz kötődő sztereotípia. Van valós alapja, de szerintem nagyon korrelál az ostoba, macsó pasi jellemmel.
Itt meg felmerül a kérdés, hogy miért kéne összejönni ilyen menő-macsó tuskóval? Azért az látszik már egy ember első 10 mondatából, hogy mennyire éles kés a fiókban.
Fizikailag nincs annyi értelmes-korrektül viselkedő pasi, hogy jusson nőknek?
Mondjuk tegyük hozzá, vannak női kiadásai is a buta, macsó pasi archetípusnak. Csak azokra mást mondunk (hogy csúnyábbat ne mondjak "buta liba").
Azokkal megértem hogy egy jó szociális mintákat hordozó, művelt, empatikus srác nem akar összejönni. Végső soron más nem maradna az ilyeneknek, mint a saját fajtájuk pasi megfelelői.
A 11-es válaszolónak pedig:
Oké, az aszex opció kimaradt nálam. Nincs rájuk írva hogy aszex, úgyhogy valóban elképzelhető, hogy ebből adódik az igény hiánya hogy nem kell pasi. Mondjuk a teljes népességhez viszonyítva elenyésző a számuk, de a szingli középkorúakon belül valszeg már nagyobb arányban vannak jelen.
14:
"Lépj ki egy kicsit az álomvilágodból. Ma Magyarországon nem reális opció az egykeresős családmodell."
Ezt így általánosságban ne mondjuk ki. Nyílván nem a Nyírbátori húsfeldolgozóban nettó 130 ezret kereső családfő az aki el tudná látni a családját maradéktalanul, de ha a férfi megkeres havi szinten nettó 250-300 ezret, akkor ott már nem egy kényszerpálya a nőnek hogy MUSZÁJ dolgozni.
Persze jó dolog a munka, motivál és célt ad, de ilyen esetben inkább már a nő önmegvalósításáról szól a munkábaállás kérdése, mintsem a puszta megélhetésen.
De oké, ez részletkérdés, plusz a kérdésem központi kérdése simán csak a párkapcsolat volt. Nincs szó gyerekről, az gy másik kérdés lesz.
"És a párkeresés sem úgy megy, hogy én kitalálom ma, hogy társat szeretnék és 2 nap múlva már kézenfogva sétálgatunk."
Jó érzés szalmabábot püfölni?
Sehol nem írtam hogy 2 napnyi energia befektetés társat találni.
Én is millennial vagyok, pontosan tudom hogy a pártalálás macera a mai elszemélytelenedő világban.
Nem is írtam hogy ez annyi lenne, mint leugrani a boltba kenyérért.
Azzal vitázz amit ír a másik (ősi sumér közmondás).
Érdekes hogy a női szingliség kérdése mennyire darázsfészek téma az oldalon.
Egy hapsit meg csuklóból lerendez mindenki hogy "Azért nincs párod 30 évesen mert motiválatlan, kiállás nélküli, önbizalomhiányos, gyerekes, csóró, férfiatlan alak vagy".
(a jelzők ízlés szerint tehetők sorba)
Amúgy meg az utóbbi 4 évben elég sok dolgon átmentem a saját kapcsolatomban is.
Volt itt szülő-udvarló ellentét (még mindig van, pedig már négy év), volt legalább 4 nagy ajtócsapkodós "soha többé ne gyere vissza" vita (hol én, hol ő volt a sértettebb fél), volt hogy barátságomat tette tönkre egy sráccal. Sok minden volt, de mi az a fajta pár vagyunk, akik 3 napig füstölnek magukban, azán fel tudjuk venni végül a telefont a másiknak.
És az idő előrehaladtával egyre jobban elkerültük a már megismert helyzeteket. (tanultunk belőle, csiszolódunk)
Na mindegy, simán csak 14-es válasza volt nagyon személyeskedő, gondoltam behozom a saját kapcsolatomat is mint "jó példa" a nehezen indulásra.
Összességében viszont többet ad mindkettőnknek a másik, mintha nem lenne.
válasza:Megint csak gyakorlati, specifikus részletkérdést teszel fel.
Én egy olyan albiban vagyok Szegeden, ahol hárman fizetünk fejenként 40 ezret rezsivel együtt.
3 * 40 = 120
Én értem hogy Budapesten a 200 ezer a standard, de pl én is pont ezért jöttem Budapestről Szegedre.
És ne mondjuk hogy "nincs lehetőség".
Pusztamérgesen, meg Iborfián, vagy Pókaszepetke-alsón nincs lehetőség. Szeged azért elég jó hely, és 120 ezer egy még egy 250 ezres nettó mellett sem a világvége.
Ha 300 ezret keres az ember, akkor esetleg még egy jó hosszú ideig tartó törlesztőbe is belevághat.
De elmegyünk a tárgytól ilyen full eseti dolgokba.
válasza:#15:
Most mellé lőttél, nincs sérelem, férfi vagyok. De aki csak párakapcsolatban, mint egy pár része tudja definiálni magát, a boldogságát és úgy am blokk az életét csak a párkapcsolaton keresztül tudja értelmezni, az pont ilyen
#9
(Az meg nagyon nem full eseti, hogy miből finanszírozod a tetőt a fejed felett)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!