Szerintetek mièrt előítèletesek az emberek többsège a pszihiátriai betegekkel, ès a bármilyen lelki gonddal rendelkező egyènekkel szemben?

Mert nagyon sok a buta ember, nagyon sok a tájékozatlan ember, és nagyon sok a felszines, a fogyasztói társadalom "tökéletes" Ken és Barbie ideáljához szocializálódott ember is. Ezzel nem tudsz mit kezdeni. Ők nem csak a pszichiátriai betegekkel ilyenek,hanem gyakorlatilag mindenkivel, aki kicsit is kilóg a szánalmasan egyszerű világképükből. Más etnikumú, más vallású, értelmi sérült, mozgássérült, stb.

Ez róluk szól, nem rólad

"feltèteleznek róluk": pont ez az, hogy előfeltevéseket gyártanak sokan, és ez alapján ítélkeznek mások felett. Meg hiába is néznek utána a neten dolgoknak, nem biztos, hogy jól kapcsolják magukban össze a dolgokat. Meg nem kérdeznek semmit sem meg, csak elfogadják azt, ami van. Szomorú.

Meg sajna ma a tökélestesség a fontos, a mérvadó.

Nem jartak meg a cipodben, de maseban sem.

Csak egy tevkepzet van bennuk a pszichologiai problemakrol. Ez a tevkepzet az, hogy minden pszichologiai problema azt jelenti, hogy valaki orult, nem beszamithato. Pedig korantsem.

Lehet, hogy egy ilyen itelkezo ember nem tud rola, de neki is van valamilyen pszichologiai problemaja.

Azért szerintem ez árnyaltabb ennél, és előre elnézést kérek a nem túl pozitív válaszom miatt. Semmit sem azért írok, hogy megbántsalak, csak őszintén leírom a dolgot, ahogyan én látom.

Szerintem itt minden a pszichiátriai páciensek környezetére gyakorolt esetleges veszélyekről szól.

Esetileg (tehát nem tartósan járni) pszichológushoz pszichiáterhez fordulni szerintem ma már teljesen normális dolog, hiszen a változást, a fejlődést segíti. Itt jegyezném meg, hogy voltam én is pszichológusnál, segített feldolgozni jópár dolgot, felismerni a saját mintáimat, stb. Mindenen előbb lettem túl, mintha csak magamban rágódtam volna (két koponya tényleg többre képes, mint egy).

De már ez a része a dolognak is azt jelenti lefordítva, hogy az illető "csak egy másik ember segítségével képes normális maradni" hétköznapi értelemben véve, hiszen saját maga által beismerten képtelen az adott szituációt megoldani, tehát megbízhatatlan. Ez maximálisan hülyeség, valahol az a legjobb, ha segítséget kérsz, hiszen pont így oldod meg a problémát.

Ettől messze másabb eset, ha rendszeres pszichiátriai kezelésre szorul valaki, esetleg többé-kevésbé erős gyógyszeres támogatással. Ez sztereotípia szerint már tényleg az, hogy nem képes az életét egymaga élni, és ez bármilyen túlzás nélkül tényleg igaz, hiszen az illető normális életvitele már egy sokváltozós függvény eredménye.

Itt jön be a "Mi van akkor, ha..." gondolkodás, ha épp a pszichológusa szabadságon van, ha elfelejtette bevenni a gyógyszerét vagy ha túl sokat vett be, ha evett vagy ivott valamit amiben alkohol volt, ha állítottak az adagoláson, ha új a gyógyszer, és a többi.

A sztereotípia a pszichiátriai páciensekkel szemben mindezeknek a veszélyeknek az életünkből való együttes és leegyszerűsített kizárásáról szól, és van létjogosultsága. Anyaként neked is meg kellett, hogy forduljon a fejedben, hogy a fenti "mi van ha" esetekben mi a várható legrosszabb szituáció, és az mennyit és mennyiben árthat a tulajdon gyerekednek?

És a legtöbb bántás nem fizikai, hanem lelki... Hát ezért csodálkoznak emberek, amikor megtudják, hogy "van nálad gyerek".

Persze minden bizonnyal tájékozatlanok, de te sem adod oda a teljes kórtörténetedet minden szembejövő embernek, hogy alaposan tájékozódjon a problémáidról, amit miért is tennének, hiszen le tudják zárni a kérdést egy sztereotípiával, amiben még csak döntést se kell hozniuk. Ilyen egyszerű ez.

És csak egy személyes példa a végére...

Az általam ismert egy két ilyen ember (volt kollégák) való életben igencsak hullámzó személyiségűek voltak, attól függően, hogy mikor vették be a gyógyszerüket, és még akkor is látszott, hogy valami nincs rendben náluk, arról nem is beszélve ha esetleg elfelejtették bevenni.

Dolgok estek ki nekik egyik pillanatról a másikra, vagy éppen képzelt dolgokat véltek néha valósnak. Ezek mind olyan dolgok, amik nem a gyereknevelés stabil alapjai. Szumma szummárum, egy macskát nem bíztam volna rájuk, nemhogy gyereket.