Mindenkivel kedves és jószívű vagyok, olyan személyekel is akik nem érdemlik meg ezt, hogyan változtassak ezen?

Gondolom nem tudod meghúzni a határaidat és nehéz a nemet mondás is. Kicsit megkapargatnánk a családi háttered, kiderülne, hogy nem töltöttek éppen tele önértékeléssel és önbizalommal, valószínűleg a határaidat sem tartották tiszteletben, ezért te sem tanultad meg, hogyan kell, hol végződsz te és hol kezdődik a másik. Az is elképzelhető, hogy még a saját szükségleteid felismerése is nehezen megy, illetve másik nehézség lehet még az elfogadás. Pl. ha valaki neked adna elsőbbséget, akkor nem utasítod-e vissza zsigerből?

A kulcs szerintem nem az, hogy legyél undok meg fösvény, hanem az, hogy próbáld meg elkezdeni észlelni a saját szükségleteidet és figyelgesd azt, hogy hol lehetnek a határaid. Próbáld meg megfogalmazni magadnak, ha egy egyszerű hétköznapi eseményben érzel valami kellemetlenséged. Pl. ha reggel amikor mennél pisilni, pont egyszerre érsz a vécéhez egy családtaggal és előreengeded. Így tartanod kell még egy darabig. Mondd ki magadnak, hogy ez kellemetlen és hogy tulajdonképp ugyanannyi jogod van neked előre menni. Illetve figyeld azt, hogy elfogadsz-e dolgokat. Elfogadod-e hogy előre engednek, elfogadod-e ha megkínálnak valamivel. Ebben is fejlesztheted magad tudatosan. A nemet mondás jóval nehezebb, sokan évekig tanulják, mert ez nemcsak arról szól, hogy kimondasz három betűt, hanem hogy mi van mögötte. A fentiek által tudod lassan felépíteni azt, hogy őszintén és könnyebben mondj nemet. Ha már tudod detektálni a szükségleteid, meg tudod állapítani egy szituációban a saját érdeked és tudod, hogy neked is ugyanolyan jogod van valamihez mint a másiknak.