Mi az oka, ha egy felnőtt huszonéves is lelkileg egy tizenéves szintjén érzi magát?

Az hogy a szellemi érettség nem egyenlő a testi érettséggel.

Én 30 vagyok, de még mindig gyakran érzem magam gyámoltalannak, mintha egy kisgyerek lennék, akinek szüksége van valakire, mert egyedül nem tud megtenni semmit. Anyámat és az érzelmi zsarolásait, játszmáit teszem felelőssé ezért, de azt hiszem, elkezdtem az ő hibáztatása helyett saját magamon dolgozni, hogy jobb legyen. Nem könnyű.

Rengeteg tényezőtől, teli van vele a lélektan. Pl. későn érő, traumatizált, a szülei nem engedik felnőni stb.

Eltalálom, srácról van szó a kérdésed alapján.

A bőség zavara teszi ezt az emberekkel. Pl. annyira erőltetik a minél hamarabb felnőtté válást, a lehető leghamarabb kialakítandó karriert, hogy nincs idejük gyerekkort élnie az embereknek, később pedig már nem tudnak különbséget tenni gyerekes és normálisnak számító történések, viselkedésmodellek között. Aztán a fogyasztói társadalom szépen "bedarálja" a többséget, - aki nem áll be a sorba, azt meg hülyének nézik, kiközösítik, ellehetetlenítik, lenyomják. Manapság is működik a "boszorkányüldözés" intézménye, - amikor valaki rámutat egy emberre, hogy (valamiért) bűnös és a csorda elkezdi gyűlölni, kiközösíteni, ellehetetleníteni. Szerencsére a máglyahalált - egyelőre - még nem hozták vissza, de ami késik, nem múlik. Aztán vizsgálhatjuk azt is, hogy melyek ma Magyarországon egy nagy átlagba sorolható fiatal lehetőségei - a karrierért folytatott, erőltetett küzdelemben! Nem mindenki születik jó helyre, ezért megpróbálják eltalálni, hogy vajon melyik szegmensében tud leginkább érvényesülni egy ember. Ha kellően erélyes a szülő és/vagy meg van a szorgalom (is) a nebulóban, akkor beiskolázzák. Előlegezzük meg, hogy becsülettel befejezi a tanulmányokat az érintett, de már ott van az ember nyakán, hogy amennyiben lehetséges, nem egy gyártósor mellett szeretne lerokkanni, - előtérbe kerül a továbbtanulás kényszere, amelynek vagy meg tud felelni, vagy nem, vagy elő tudják teremteni az anyagi hátterét, vagy nem. És itt van a bizonytalanság is, - itt csak az a biztos, hogy egyszer mindenkinek le kell hunynia a szemét, semmi más! Az emberhez méltó élet nehezen érhető el: vagy nyersz a szerencsejátékon, vagy örökölsz, vagy tömegesen sikerül hülyére venned az embereket, - ezekből lehet ma emberhez méltóan élni. Nem igazán érzem azt, hogy ezek a körülmények támogatják, hogy kiegyensúlyozott legyen egy ekkora már általad említett korosztályt élő ember. Sok ember ténylegesen gyerek marad.

Pszichológia, nevelés, környezet, lehetőségek, adottságok.

7.vagyok. szoval igy lettem huszonèvesen önallotlan, nem tudok èrvényesülni semmiben, es szocfobias joforman. Azaz a felnött felelössegtudatos elet messze van tölem nagyon

7-es, nagyon sajnálom. :(

Double bind-ra keress rá.