Hogyan segítsek a családon?

Szerintem alapvetően fontos tudni, hogy tettlegességig fajulhat-e. Pl. ütött-e már meg valakit hirtelen felindulásból. Ha nem, akkor lehet nincs miért aggódni. Apu is lobbanékony természet, de sosem bántana senkit. 5 perc múlva kenyérre lehet kenni. Sajnos úgy tűnik én is örököltem/eltanultam a türelmetlen lobbanékonyságát, egész kiskorom óta küzdök vele, de ütni én sem tudnék. Egyet viszont biztosan tudok. Ebben az állapotban a legjobb a hallgatás és a nyelés fél órára. A férjem az elején nagyon kitudott hozni a sodromból, amikor mégegy és mégegy lapáttal rátett a nyomoromra. Mostmár tud kezelni, tudja, hogyha emelem a hangom, akkor kicsit vissza kell venni és majd később visszatérni esetleg a témára más helyzetben. :) Azt leszámítva, hogy tudom, hogy ez egy rossz tulajdonságom, azért közveszélyes nem vagyok.