Semmi sem tesz boldoggá hosszú távon, miért?

Szerintem is a depresszió egy enyhe formája, azaz disztímia. Nekem is az van, és teljesen ugyanazt érzem, mint te.

Ne gondolj ilyenre, hogy nem elég nagy a problémád másokéhoz képest. Ez nem számít. Mások gondja nem hozzád tartozik, jogod van panaszkodni, rosszul érezni magad.

Azt javaslom, hogy keress fel egy pszichoterapeutát. A kognitív viselkedésterápia nagyon eredményes az enyhébb depressziós tüneteknél.

Nekem ez segített alul az ő története, bármilyen fura is..

"Szereztem két diplomát, szociológiából és politológiából, voltak csinos barátnőim, jó állásom, de nem voltam egyáltalán boldog. Inkább egy hedonista, lelki roncs, tele megkötözöttségekkel... mindenhol kerestem a boldogságot, de sehol sem találtam. Sokat olvastam, aztán végül elkezdtem imádkozni, de persze nem tudtam, hogy kell,"

[link]