Miért vagyok ennyire féltékeny?

Több oka is van ennek.

De az alapvető gondok önmagadban kezdődnek.

Pl nem érzed azt, hogy van értelme hajtani, hiszen nem kapsz igazán jutalmat.

Valahol viszont el kell fogadnod:

Magadról szól a tanulás (papír), igaz sokaknak csak így is dísz csak.

Önértékelés baromi fontos.

Emellett ahogy olvasom fogalmad sincs milyen a munka.

Mennyit kell dolgozni, hogy legyen egy rendes minimum 60ezres telód.

Amíg nem tapasztalod meg, nem is fogod fel igazán.

Elvárod a szüleidtől...

Kérdezd meg őket:

Havi hány ezerből éltek?

S mire is elég?

+ Megsúgom: ha vagy elég kreatív s értesz valamihez, tudsz jó kesst csinálni suli mellett is.

Diákként pl volt, hogy összeszedtem 2x annyit mint akkor anyám fizuja.

Csak alkottam.

Az irigység sokaknál negatív önértékelésből fakad, elégedetlenségből.

Menj el a gondolataiddal sétálni vagy bicózni egy jót nyugis helyre s gondolkodj.

Tegyél fel kérdéseket önmagadban, keresd meg a választ.

Ha megtalálod a pontokat melyek zavarnak tegyél ellenük avagy értük, ha olyan dolog.

Nekem nem volt ott anyuci, apuci, hogy elkényeztessenek.

A vállalkozásomat pedig a nulláról építettem fel, úgy hogy a kezdetben kinevettek, "minek az neked" "mit álmodozol". "naív vagy..." Stb...

Megsúgom: az akire te irigy vagy sokra nem fogja vinni az életben.

De te se, ha nem teszel magadért valamit.

Foglalkozz és összpontosíts magadra!

A gyenge emberek mutogatnak màsok felé, az helyett, hogy magukban merülnének el.

S persze ez nehezebb lépés önmagunk felé, sokan ezért az egyszerűbb utat választják.

Ne állj be a birka sorba!

Tizenévesen én is néha féltékeny voltam tesómra....

Pl első kérésre 500ezres gépet kapott...sima netezgetésre...

Amikor nekem kellett volna egy jóval olcsóbb, jobb teljesítményű a 3D modellezéshez és dig.rajzhoz...nos le voltam tojva.

Nagyon rosszúl esett.

Akkor határoztam el magam, hogy megkeresem rá és megoldom saját zsebből.

Akkor kamilláztak is.

23 évesen munkanélküli voltam, akkor méginkább szembesültem, hogy addig voltam jó, amíg pénzt nyomtam kezükbe.

Akkor pattant az agyam, hogy nem akarok alul maradni sehol.

Se családban se melóban.

Kitörtem: 1 év alatt beindítottam vállalkozást, akkor megvolt kocsira szánt keret fele pluszba (5mill)

Rá még 1 évvel: 10kk kp-ban autóra ment, vettem házat.

Szüleim semmit se tudtak, csak azt látták:

Leadom a havi kesst nekik, meló után pedig 5-től este 11-ig ügyködtem szobámba elvonulva.

Majd egyszer csak elköltöztem.

Amint megtudták mi van....egyből jött a benyalás.

Hugicával mi lett?

Életképtelen, sok iskolát végzett, fóbiás királylány.

Ne irigykedj, hiszen jelenleg mindketten csak suliba jártok és önmagatokkal se vagytok tisztában + nincsenek tapasztalataitok.

Viszont nem mindegy milyen célt, értékrendet alakítasz ki önmagadban.

Szerintem gyerekes csak elvárni dolgokat, nem vagy 6 éves.

Kérdezd meg az embereket(átlagot):

Hány órát dolgozik pl a számodra kinézett telefon áráért?

S ha megvenné egybe, lenne-e annyi pénze, hogy megélne +eltartaná családját?

Ha nem vagy kreatívabb emberke, lehet vállalni diák melót vagy majd nyárit is 😁

+TANULD MEG ÉRTÉKELNI, AZT is AMID JELENLEG VAN...

De ez nem jelenti azt, hogy ne küzdj többért, jobbért.

Hajrá!!!

1#-es

Csak egy szemszöget olvashattunk el a kérdezőtől.

Ne támadd a szülőket, hiszen sok tényezőt nem tudunk róluk!

Fókuszálj arra, ami közvetlen a kérdezőben zajlik le s mit is tehetne ellene.

Igen, önmagunkért első sorban akárhogy nézzük: mi felelünk. (Főleg ahogy idősödünk)