Mik voltak a legnagyobb csalódások, amik gyerekből felnőtté válva értek?

Én is a szingliséget mondanám. :D Gyerekként mindig úgy képzeltem, hogy 16 évesen a plázában (a gyerekkoromban még az volt a menő) fogok lógni a barátommal, meg a 4-5 barátnőimmel. Nos, barátom azóta sincs, és soha nem is volt, de még csak barátnőm is egy van csak, plázába meg egyedül járok. :D

A másik elképzelésem az volt, hogy 25 éves koromra lesz egy férjem, 3 gyerekünk, és a Svájci alpokban fogunk élni. Azóta rájöttem, hogy se férj, se gyerekek nem kellenek. Utálom a gyerekeket, a házasság gondolatától meg rosszul vagyok. A svájci házamat még mindig szívesen elfogadnám attól függetlenül is, hogy egy szót nem beszélek németül, de a 110 ezres albérlet árakat is magasnak találom, és jelenlegi állás szerint úgy néz ki, hogy még Budapesten se lesz soha saját lakásom. Bár még "csak" 21 éves vagyok, még 4 év alatt összejöhet. :D Ja nem, de ebből még "nem futottam ki az időből" (csak fogok).

Nekem az, hogy nem tárult elém magától minden. Az életben mindent magunknak kell megteremtenünk.

Ezt kb minden normális gyerek tudja.

Nem értek csalodasok. Apám nem hagyta hogy életképtelen felnőtt legyek.

Nekem több ilyen nagy csalódás is volt, sorolom:

1. A családom nem hogy erőn felül, de kb alig akar támogatni. Nem gazdagok a szüleim, de azért ennél sokkal többet is tudtak volna támogatni, amit tinédzserként még elhittem, hogy meg is tesznek, de most már látom, hogy csak magamra számíthato. Ők meg azért vannak még az életemben, hogy folyton kritizáljanak, beszólogassanak, lehúzzanak, és eldöntsék, hogy bármit csinálok, lúzer vagyok.

2. Az, hogy a generációm semmivel nem jobb a régieknél. 28 vagyok, de ugyanazt a semmit tudó, semmihez nem értő, proli csőcseléket termelték ki az én korosztályomból is, mint a szüleinkéből. Nem lett z átlag korombeli sem szebb, sem jobb, sem kedvesebb (pláne nem), sem okosabb a korábbi generációknál.

3. A korosztályon brutálisan irigy. Bárkivel találkozom, csak a méregetés megy, ki mire vitte. És ha kiderül, hogy te többre vitted, mint más, kiutálnak és beszólogatnak.

4. Az életben sokkal nehezebb érvényesülni, mint az iskolában. A való életben semmit nem ér a jó tanulás, a jó képességek, az eredményes munka, a sok belefektetett energia. Csak az számít, hogy taktikázik az ember és hogy mennyire tud reálisan dönteni. De ezt is bárki átvágja egy pillanat alatt, mert mindenhol hierarchia van és ki vagyunk szolgáltatva sokszor nálunk hülyébbeknek.

5. Hogy az ember mennyire gyorsan és korán öregszik. Nem bírom elviselni, hogy 28 évesen már tiszta ősz vagyok, a párom kopaszodik, meg mindketten ráncosodunk. Túl korán, túl gyorsan öregszünk, és ezt csak a szerencsétlen genetikának köszönhetjük. A dohányzó, piás, 3 műszakban güriző ismerősök meg 28 évesen is még 18-nak néznek ki.

Nem emlékszem egyre sem. Az elképzelt dolgokat annyira felülmúló dolgokra jöttem rá, értem el, amit nem lehet kifejezni szavakkal.

Talán, hogy a társas élethez mehfelelő embereket találni nem könnyű, mert mindenki morális és agyi hulladék.