Mit gondoltok a passzív-agresszív emberekről?

Gerinctelen, gyáva dolognak tartom.

Egyik volt szomszédom otthonról dolgozott így kicsit begubózott.

Akármit is csináltam rögtön jött a hangos zaj annak reakciójára. Volt, hogy csak elkezdtem pont akkor dobogatni összevissza a tányérjait a mosogatóban, amikor én kezdtem el valamait csinálni, de volt olyan is hogy egyátalán nem fedte el a szándékát és egyenesen a falat verte.

Párszor átmentem hozzá, hogy (persze csak akkor amikor konkrétan verte a falat így félreérthetetlen volt, hogy nekem jelezett) szeretne-e valamit mondani és hogy zavarja-e akármi amit csinálok, mert inkább beszéljük meg mint hogy engem idegesítsem a fal veregetésével.

Persze ilyenkor azt mondta, hogy semmi baj sincs és ő nem is hall zajokat.

(Most hosszú lenne elmagyarázni, de tőle jött minden hang)

Az ilyen embereket utálom, akik passzív agresszívan játszák a nagy fiút, majd ha konfrontálják őket rögtön elmegy minden bátorságuk.

A passzív-agresszív személy nem nyíltan támad. Sőt, elsőre nem is lehet felismerni, hogy gyakorlatilag támadást intéz a másik ember irányába. Kedves, segítőkész is lehet, de emögött manipulatív szándék húzódik meg. Munkahelyen is találkozni lehet ilyen kollégával/kolléganővel. Néhány példa a felismerhetőségre:

1. megkéred valamire, hogy a jövőben ezt vagy azt másképp tegye (pl.

adja oda neked valamely feladatot, mert azon szeretnél továbbra

is dolgozni. Erre ő megígéri szóban: "persze, persze, majd odaa-

dom legközelebb". Aztán mi történik? Azt veszed észre, hogy to-

vábbra is magához veszi és ő végzi el. Te meg tapasztalod ebből,

hogy semmibe vett, mert nem tartotta tiszteletben egyszerű kéré-

sedet. Igen, látszólag ott és akkor kedvesen-nyájasan megígérte,

de magában már tudta, hogy nem fogja megtenni, csak neked mondta,

hogy jó benyomást keltsen maga iránt. De ezt a viselkedést éles

szemű ember észreveszi. A passzív-agresszív ember makacsul ra-

gaszkodik ahhoz, amit ő elgondolt, akár azért mert a vezetőitől

zöld utat kapott rá (magasabb végzettsége van a másiknál, jobban

kedveli a főnök a másiknál), akár azért, mert rivalizálni akar a

másik személlyel valami oknál fogva.

2. Dicséretük mögött mindig egyfajta lenézés, ledegradálás van. Pl.:

"Sokat köszönhetek neked". Mondja ezt azután, miután a másik sze-

mély helyébe lépett előléptetésnél. Igen, sokat köszönhet neki,

mert ha azt a másikat léptették volna elő, akkor neki semmi esé-

lye sem lett volna.

3. Ha neked van valami gondod, amit elmondasz neki, akkor nem kimon-

dottan vigasztaló szavakat hallhatsz tőle, hanem mintegy egyet-

értően bólogat, hogy hát igen, nagy baj ez. Nem mondom, hogy örül

más bajának, inkább azt, hogy örül, hogy nem ő van abban a hely-

zetben, amiben a másik.

4. Viselkedése a vélt riválissal (akkor is annak tartja, ha a másik

nem veszi fel a kesztyűt) nagyon kedves, sőt, túl nyájas is le-

het. Azért, hogy elaltassa a másik gyanúját. Ez csak olyan em-

berrel szemben sikerül neki, aki nem figyel, nem veszi észre, il-

letve nem ismeri az emberi természetet. A jó emberismerő előbb-u-

tóbb kihúzza a méregfogát és nem talál rajta fogást, így keresnie

kell másik "áldozatot".

5. "Te tudod". Ez is egyfajta szenvtelenségre utal a részéről. Az

igaz, hogy egy döntést mindig az adott személynek kell meghoznia,

helyette nem dönthet más. Ez világos. De ez a beszólás azt su-

gallja, hogy érdektelen a másik személye iránt, közömbösen szem-

léli a sorsát. Ez nem egy vigasztaló jóbarát, az biztos.

Nos, nagyjából látszik, milyen személy is a passzív-agresszív személy. Nem intéz nyílt támadást mások ellen, de apró szúrásokkal, a háttérben való mesterkedéssel elér(het)i azt, amit akar, pláne, ha még vannak támogatói is a másik ember ellenében. Ellenszenvét rokonszenvbe csomagolja, látszólag tehát nem tesz semmi rosszat. Ezért passzív. Látszólag. De amit tesz, amiben mesterkedik, abban nagyon is agresszív.