Vannak itt olyan emberek, akik tudatosan döntöttek, hogy az életük videojátékozásból álljon?

Nem is értem miért vannak olyan emberek akik úgy határozzák meg magukat hogy más mit gondol róluk, ráadásul a világ vad idegen emberekből áll, szóval persze hogy leszarnak téged. Legyél azokkal akikkel szeretsz, építs magadnak egy saját helyet a világban, más nem fogja megtenni helyetted.

Amúgy ha végre sikerül megalakítanom az első gamer kormányt szívesen beveszlek

Ezzel én is így vagyok. Orvosként dolgozom, de elegem van a világból. A munkámat úgy érzem jól ellátom a betegekkel jól kijövök, de semmi megbecsültsége nincs a szakmámnak hiába tanul érte az ember eszméletlenül sokat. Nők terén is katasztrófa minden. 172 centi magas, vékony, érzelmes, romantikus srácként émberszámba sem vesznek, mert nem vagyok kigyúrt, macsó, magas, hangember. Az egyetlen jó dolog a való világban, hogy a természet szép. Szeretek túrázni, meg futni, de most hideg van hozzá, ráadásul nincs is kivel.

Én is jobban érzem magam egy álomvilágban, ahol nem egy senki vagyok.

4# Ettől függetlenül még otthon ugyan úgy el tudsz kezdeni edzeni,ha van hozzá akaratod, nem kell Arnold Schwarzeneggernek lenned de azért legyen rajtad egy kis izom,ez jön be sok nőnek ez van,ki tudja ha lesz rajtad egy kis izom jobban fogod magadat érezni hogy ezt is el tudtad érni,veszteni valód nincs, szomorkodás helyett inkább edz otthon, nézz szét az interneten van sok leírás és videó is, írj össze magadnak a netről olyan ételeket amiben szintén sok a fehérje stb..

Én is most kezdem, sok sikert.

Kérdezőnek is ugyan ezt javaslom,akaraterő kell csak ami sok embernek nincs elég,alkalmazkodni kell és tanulni ebben a világban mert ha nem teszed le maradsz és buta leszel, szomorú hogy ez van de hát változtatni ezen mi nem tudunk, fejedben is rendet kell először tenni,ha rend van a fejemben akkor el tudsz indulni, interneten minden hasznos dolgot meg lehet találni, aki keres az talál is csak kitartás és akaraterő kell hozzá, ha esetleg megy az angol nyelv is akkor pedig 99% hogy meg találod amit keresel, hajrá.

Az az egyetlen bibi ezzel, hogy ez NEM SAJÁT döntés. Méghozzá azért nem, mert ha egy gyerek szorong és alacsony az önértékelése, az magasan a szülők, a család hibája. Ezt kitartó inkompetens szülői magatartással gyakorlatilag csecsemőkortól alapozza meg a család. Így egy olyan fiatal, aki ilyen béklyóval próbál "önállósodni", gyakorlatilag egy kényszerpályát követ. Miután az évek során a szűk környezetétől megtanulta, hogy ő egy "huszadrangú tárgy", ezért nyilván nem fog magabiztosan berobbanni egy-egy új társaságba, hanem pont a századik szürke egér felirat fog rikítani a homlokán, ami nem vált ki alapból szimpátiát az emberekben. Tehát amit addig a család megalapozott, onnantól a környezet hozzáállása fogja még jobban megerősíteni. Amíg ez nincs feldolgozva, kioldva, addig csak a kényszerpálya van, az illető a múlt bilincsében tud csak "dönteni", úgy hogy gyakorlatilag a saját valódi személyiségét nem is ismeri még. Erre jók a különféle önismereti tréningek és pszichoterápiák, az ember képes teljesen visszakapni az önrendelkezését és megismerheti a valódi, vele született értékeit, képességeit és személyiségét. Ezzel meg teljesen új távlatok nyílnak, azok az emberek is elkezdenek másképpen viselkedni velünk, akiket addig már valamilyennek megismertünk.

Egyébként ez azokról is elmondható, akik nem érzik szerencsétlennek magukat: amíg nem foglalkoztak évekig komoly, vezetett önismerettel, addig nem a saját életüket élik, a döntéseiket családi minták határozzák meg. Csak hát ha ugye az nem okoz különösebb szenvedést, akkor ezzel valamennyire elvannak és nem érdekli őket, hogy nem a saját személyiségüknek megfelelően élnek és lehetne jobb is. Úgyhogy ilyen szempontból szinte szerencsésebb az, aki fel tudja ismerni, hogy az élete trágya és utánajár a változásnak, hogy visszakapja az életét és a saját döntési jogát.