Miért érdemes élni ha az életed elvesztette az értelmét?

Én azt hiszem, hogy akkor érdemes művészettel foglalkozni, ha az embernek van mondanivalója. És van ebben egy olyan kockázat, hogy ha az ember csak arra koncentrál, hogy megtanulja, hogyan fejezze ki magát, akkor elfelejt élni, és nem lesz mondanivalója, és a semmiről fog reppelni. Van aki meg aktívan él, tele van élményekkel, de nem tanulta meg, hogy higyan fejezze ki magát, ezért nem tudja ezeket a tapasztalatokat másoknak jól átadni.

Szerintem a kettő között kell megtalálni az egyensúlyt. Nem megy, mert nincs meg a képességed? Fejleszd a tudásod, gyakorolj, kövess más szövegírókat, köss ismeretségeket más amatőr írókkal, stb. Nem megy, mert kiüresedettnek érzed magad? Csinálj valami mást, szerezz élményeket, aztán térj vissza az alkotáshoz, ha megint tele az ötlettank.

Szerintem sokkal könnyebb lesz, ha kikerulsz a suliból. Gondolom max gimis lehetsz?

Főiskolát/egyetemet/szakközepet ha aszerint választasz, hogy mi érdekel, akkor már hozzád hasonlóbbakkal lehetsz együtt, ha szerencséd van.

Utána meg oda mész ahova akarsz, ha téma kell a dalaidhoz, akkor nyugodtan vállalj be bármit, ami érdekes tapasztalat (sokan keresnek külföldi alkalmi munkát, amivel kicsit utazhatnak).

Tudom milyen az, amikor az életed unalmas és úgy érzed, nincs már mondanivalód. :) Ilyenkor tényleg az egy választás, szabadon élni, minden újdonságot kipróbálni. Rendes munka mellett is lehet az ilyet, de nagy “kalandokba” is bele lehet vágni (ha rossz élmény is, de élmény).