Hogyan értessem meg az agyammal, hogy mi sem természetesebb, mint másokkal enni?

Én is egyedül szeretek, tudok enni, mert baromira zavar a szűrcsögés, csámcsogás, stb., még ha nem is direkt művelik.

Csatlakozom a klubhoz.

Ja, engem mindegyik zavar, hogy mások előtt kell ennem, és hogy mások esznek előttem. Nekem nem természetes, inkább kínszenvedés. Ezért ha csak tehetem otthon eszek, akkor is a gép előtt, régen meg a tévé előtt, de szűk családi körben nem zavar annyira a helyzet, úgyhogy talán meg lehet szokni. Talán ha találsz 1-2 állandó embert akikkel egy asztalhoz ülsz, akkor könnyebb. Én így vagyok vele, minél kevésbé ismerem az illetőt, annál nehezebb előtte ennem. Nagyobb éttermekben ez tökre nem szokott zavarni, csak az asztal körüli emberekkel van bajom. Talán azért van, mert eleve nehezemre esik azonnal beilleszkedni egy társaságba, sosem tudom hogy kell viselkedni, ezért gondolják elsőre, hogy zárkózott vagyok. Szóval talán az evéses dolog is csak azon múlik, hogy mennyire érzed magad biztonságban az adott közegedben. Elvégre az evés, valamikor nem egy biztonságos dolog volt, védeni kellett a kaját az idegenektől, és mindig figyelni evés közben, ki milyen szándékkal közeledik. Talán ezért. Talán azért mert csak. Találjunk ki rá egy elnevezést. Arra már van, ha valakit irritálnak az evéshangok, arra még nincs, hogy valaki fél mások előtt enni.

Én sem szeretek mások előtt enni. Ha valaki fölém áll, vagy közvetlen mellém ül, akkor ott hagyom. Eleve lassan is eszek, de mikor rá voltam kényszerítve, akkor gyorsabban ettem és mások előtt. Gyakorolni nem szoktam, örülök, ha egyedül ehetek.