Kegyes hazugság vagy könyörtelen igazság?

Én meg az igazságot.

De azért szituációtól is függ. Neked miről jutott eszedbe a kérdés?

Attól függ. Minden helyzet más megoldást kíván.

Például ha az évente 2x látott nagymamám vesz nekem valamit az összekuporgatott pénzéből ami nem tetszik, akkor nyilván a kegyes hazugságot választom.

Ha a párommal nem jó a szex akkor pedig meg kell mondani a kegyetlen igazságot, mert máshogy nem oldódik meg a probléma.

De különbséget kell tudni tenni az őszinteség és a 0 szociális/érzelmi intelligencia között is. Vagyis attól hogy az igazat mondod, még nem kell bunkó parasztnak lenned. Sokan ezt a stílusukat "ami a szívemen az a számon" jelszóval védik, ami sokkal rosszabb mint bármelyik kegyes hazugság.

Viszont sokan a gyávaságukat védik be kegyes hazugság címszóval, és a felelősséget akarják hárítani, amit a szavaikért vállalni kéne, ez se szerencsés.

Így van. A szókimondóság nem egyenlő a káromkodással meg primitív stílussal. Csak sokan nem tudják.

A könyörtelen igazságot is meg lehet szépen fogalmazni. Én a probléma megoldás híve vagyok, tehát mindig igyekszem a másikkal megbeszélni a gondokat, tehát szembesítem a másikat az igazsággal és ugyan ezt én is elvárom.

2-re:

A nagymamás példánál maradva, természetesen ott én is a kegyes hazugságot választanám.

Én egyébként úgy értettem a kérdést, hogy nekem melyik esne jobban egy másik embertől. És én elsősorban orvosi dolgokra gondoltam, szóval, ha súlyos, netán gyógyíthatatlan beteg lennék, én maximálisan a könyörtelen igazságot akarnám tudni saját állapotomról. Hasonlóan, közeli hozzátartozóm esetében is idegesítene a mismásolás.

Kérdező!

Hová bújtál?

Miért nem írod le, mire gondoltál?