Hogyan küzdhetném le a szorongásomat?

Hasonló problémával küzdöttem/küzdök annyi különbséggel, hogy az évek során erősödött bennem a "lesz ami lesz" felfogás, és hacsak nem egy nagyobb dologról van szó, amiért esetleg felelősségre vonhatnak akár munkában, akár máshol, vagy egy ellenkező nemű borzasztóan bejön, és első randira készülődöm, vagy épp csak beszélek vele, igyekszem úgy felfogni a dolgokat, hogy nem fogok belehalni, legyen akárhogy is. Mert rajtam kicsit ilyen érzés lett úrrá mindig, a kasszában ha vásároltam úgy pakoltam el a dolgaim, mintha késésben lennék valahonnan, csakhogy ne tartsam fel a sort, ha új embereket kellett megismernem, napokkal előtte kattogtam a dolgon, de még az áruházakban is úgy mentem át a kapun, hogy ha becsipog, ott helyben lefekszem és úgy maradok.

Persze ennek egy része, hogy nagyobb vagy kisebb én sem tudom eldönteni, de megmaradt, viszont magamon érzem, hogy már nem minden apróságon vakaródzom, és már nem minden élethelyzettel vagyok úgy, hogy mindenki menjen a fenébe, én ezt nem csinálom, és míg évekkel ezelőtt tényleg minden egyes jelentéktelen dolgon leizzadtam, mostanra normalizálódott, aztán az már egy másik kérdés, hogy ez még javítható-e jobban, vagy egyszerűen ilyen vagyok és kész. Ami nekem talán segített, az a kinti lét. Egyedül vagy mással, sétálgatva vagy padon ülve, de szokd az embereket. Még ha minden nap is látod a munkatársaid, interakcióba lépsz másokkal, tömegközlekedsz naponta, még ennél is jobban próbáld erőltetni azt, hogy kint vagy és tudatosan ott vagy fejben. Én egy kisvárosban élek, viszont a fővároshoz közel, így néha felmentem találkozni pár ismerősömmel, de volt, hogy egyedül bóklásztam órákig, és pesten azért akarva-akaratlanul is megszólítják az embert, pénzt kérnek, vagy iránymutatást, esetleg csak próbálnak rád sózni valamit a plázák bejáratainál, a lényeg, hogy minél több időt tölts azzal, hogy szokod az embereket, az idegeneket magad körül, elgondolkozz azon, hogy tulajdonképp nincs mitől tartanod, mert ha szétnézel köztük, ugyanolyan emberek, mint amilyen te vagy, ha bármelyikhez... vagyis a többséghez odamennél, és megkérdeznéd, hogy merre találod a postát, kedvesen segítene, és nem szúrna beléd kést, hogy miért tegezted le.

Bocsánat a kisregényért, grafomán is vagyok :D

26/F

En hasonlo küzdelmekben elkezdtem azt kiprobalni milyen lenne ha belém szàllna valami oldott fesztelen ember lelke. Szoval kb ha kicserélhetném a belsömet.

Eröszakosan vettem ezt magamra azaz tudatosan indultsm el mindenféle babralni valo, meg taska egyeb kiegeszitök nélkül, egyenes testtartas (amit csak otthon merek),elegedettseget tükrözö fej, ami megint csak otthoni arcom, szoval ledobtam a szönyeg alatt osonos alàzatos stylt, probaltam elkepzelni ugy se velem foglalkozik senki, végre egyszer megadom magamnak azt hogy nem lesütött fejjel görnyedve megyek hanem "rendesen normalisan". Mivel elinteztem ezt azt igy beszelnem kellett, akik velem szembe jöttek telibe bàmultak, en annyi attrocitast beszolast addig soha nem kaptam mint azon az egy napon.

Szoval ez nem jött be..

De remelem lesznek még itt ötletek.