Ti a helyemben hogy győznétek le az örök megfelelési kényszert?

Én is ilyen vagyok, szal sehogy.

Csak vígasztalni tudlak, hogy nem vagy egyedül.

#2

Remek tanács! Szerintem erre még nem is gondolt.

Én is ilyen vagyok, de arra már rájöttem, hogy igazából nem kell "teperni" (bár ez egy olyan szokás amivel tudatában kell lenni az embernek mikor hogy :'D). Mert az emberek nem biztos hogy tudtában vannak annak, hogy szeretnék kedvesebb lenni (nem esik le nekik, én pedig úgy értelmeztem néha hogy felveszik a hozzáállásom, de nem reagálják le - de ez nem biztos hogy így van mint mondtam)

Meg nem az számít hogy mindenki jól érezze magát mikor velem beszélget, hanem ha szinten tudok tartani egy beszélgetést, az már jó, és normális:D!

Persze mivel nekem is olyan a mentalitásom, hogy szeretném ha mindenki boldog lenne azonnal, és mindenki jól érezze magát, így gyakran elkövetem ezeket a hibákat én is :'D 25/f

Általában az szokott lenni, hogy a külső erős(A), de a belső(B) egy gyenge embert takar, ami önbecsapáshoz vezet. Ez azért van, mert nem szeretem önmagamat. AZ (A)+(B) együtt szeretetéhséget takar, amit külső tényezővel akar az ember elérni, így egy megfelelési kényszer alá helyezi önmagát, ami nem jó.

A megfelelési kényszerből adódóan mindig egy külső, pozitív visszacsatolást vár, kér a környezetétől, ami által egy önbecsapásban él az ember.

Röviden: vállald önmagadat: a haragodat, az örömödet, magadnak felelj meg, ne másnak! Mond ki a "NEM"-et, ha szükséges, de fogadd be azt, aki igazából szeret.