Miért van az, hogy ellenszenves számomra az összes gyerek? Normális ez?

Nézd, én bevallom, boldogtalan vagyok.

Emiatt nem a gyerekeket hibáztatom, de amikor boldog voltam, megvolt mindenem, akkor sem kedveltem jobban a gyerekeket!

Nem kéne párhuzamot vonni, vagy megmondóembernek kikiáltani magad, hogy "minden ember ilyen vagy olyan", hanem te is fogadd el, hogy sokan, nagyon sokan nem szeretik a gyerekeket!

Igen, én is voltam gyerek, és biztosan sok embert idegesítettem, de hidd el, te is. Mindenki.

Igaz, hogy túlságosan el vannak kényeztetve ebben a fene nagy szabadságban. Bár én is voltam gyerek, közel sem volt meg ennyire mindenem mint a maiaknak. Nekem igenis mondtak NEM-et, és nem kaptam meg minden vackot, amire nem volt szükség.

Az meg normális, hogy a szülő nevel a nagyi elkényeztet. Ez a világ rendje. Nem ettől mennek félre a dolgok.

De tény, hogy valahol gátat kéne szabni a dolgoknak, mert aki mindent megkap, az semmit nem fog értékelni, és nem fog tudni megküzdeni a dolgaiért, ettől frusztrált, majd boldogtalan lesz, és így születnek a pszichopaták.

#8: Így már oké;)

#10: Ez baromság.

Miért lenne valaki boldogtalan attól, mert nem szereti a gyerekeket?! Attól még, hogy volt gyerek, nem kell szeretnie őket senkinek.

Te is voltál gyerek, köldöktől térdig összef/stad magad, most is szívesen csinálod?

#7

Azokat mindenki utálja.

De sajnos azt látom, hogy a legtöbben nem látják a fától az erdőt.

Van egy kollégánk, a lehető legnagyonn színész, mindent és mindenkit manipulál, a legnagyobb pszichopata a világon. De mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, és hatalmas bociszemekkel néz, mikor sajnáltatja magát. Mindenki isteníti, hogy milyen jó ember, de 99%-ban nem látnak az álarc mögé.

Nem normális.

Gyereket utálni, velük gyökérkedni, pofákat vágni rá, szapulni őket, kérdéseket kiírni róluk nem aranyos, nem menő, nem is lázadó, hanem szimplán s-ggfej dolog.

Olyan emberekről beszélünk, akik még csak próbálgatják a saját és mások határait, nincs rossz-és jó érzetük, kialakult világképük, társadalmilag elfogadott viselkedésmintázatuk, nagyon befolyásolhatók és még csak most próbálnak beilleszkedni a világba.

Sokuknak ilyen-olyan okok miatt sosem sikerül, mellesleg szerintem bizonyos dolgokon túl nem is kéne az emberekre egy sémát erőltetni.

Azért utálkozni a gyerekeken, mert még nem tanultak meg társaságban viselkedni elég gyökér dolog és a hozzád meg némelyik válaszolóhoz hasonló állatot sose engednék gyerek közelébe.

És mégis ki vagy te, hogy megmondd, mi a s...fej dolog, és mi normális?

Szerinted te most különb vagy?

Mi alapján ítélkezel?

Miért akarod megmondani, hogy nekünk hogy kell éreznünk?

Azt gondolod, hogy csak a te világképed a normális, és midnenkit a saját képedre akarsz formálni?