Miért bűn az, ha valaki félszeg és nehezen oldódik?

Egyáltalán nem biztos hogy önhibájából nem tud közvetlen lenni. Létezik ám olyan is, hogy szeretne, de nem megy neki mert, izgul, nagyon szeretne abban társaságban lenni de ráparázik, és nem tudja hozni azt a formáját, ami egyébként megvan benne, csak feloldódás híján nem jön ki.

Tehát nem az a bűn, hogy valaki feszült és nem akar feloldódni, hanem az őt körülvevők közönye, amely legtöbb esetben önzésből, posztegoizmusból, énközpontuságból és ehhez hasonló gyarló tulajdonságokból történik.

Ha egy ember, aki sosem tud feloldódni, és belebotlik folyton az e féle emberekbe (mert valljuk be, sokan vannak), és emiatt elkeseredik, depressziós lesz vagy ennél durvább, ki vállalja érte a felelősséget? Ez akkor az ő magánügye? Nem, nem az ő magánügye, hanem a közönyösök követnek el ezzel olyan társadalmi bűnt, ami nem megbocsátható. És ez így van.