Hogyan találtátok meg a helyeteket?

21 eves lany vagyok. Körülbelül egy eve elvesztettem edesapamat, es azota ugy erzem, hogy teljesen kicsuszott a talaj a labam alól. Apu feleseget az orokseg teljesen kiforditotta magabol, es semmit nem szamit mar neki az hogy elotte 15 evig jo kapcsolatban voltunk. A nagynenemmel szintén ez a helyzet, o is csak tamad, bant, kétes dolgokba igyekszik belerangatni. Anyukam mintha feltekeny lenne, buntudatot kelt bennem, ha hianyzik apukam, mert akkor ot biztos nem is szeretem. Mikor megkaptam a hirt, hogy mi tortent es sirtam, akkor is csak jobban megbántott, mint aki nem is erti miert sirok, hisz nem vele éltem. Es hogy nekem igazából a neveloapukam az igazi csaladom, sokkal tobb mindent tett ertem, úgyhogy fejezzem be a hisztit. En nagyon szeretem neveloapukamat is es halas vagyok, de attol meg edesapamat is szerettem/szeretem, minden hetveget nala toltottem, egyáltalán nem mondhato el rola, hogy rossz apa lett volna, mindig foglalkozott velem. Igazabol o volt az, akinek mindent elmondtam, az ilyen tinikori titkaimat is, mert benne megbizhattam, meghallgatott, es erdekelte is a velemenyem, mindig adott tanacsot ha kertem, de soha nem veszekedett velem, nem hagyta figyelmen kivul hogy en mit szeretnek adott dolgokban.

Nem tudom mikor lesz konnyebb, estenkent még mindig sokat sírok.

A baratommal 3 eve vagyunk egyutt, vele is nagyon megromlott a kapcsolatunk, ugy erzem minden mast elem helyez, es en vagy a velem toltott ido soha nincs a fontossagi lista élén. Ha bulizni megyunk akkor pedig iszik par sort es mar kifejezetten ugy erzem h szarik ram, olyankor barmi fontosabb. Mindenre az a valasza, hogy nem tudom, akkor is ha 2 napra, ha 2 honapra vagy 2 evre elore kéne elgondolnia, hogy mit szeretne, mi legyen. Ugy erzem nem egyeznek a terveink, nem egyfele tartunk. Regebben beszelgetett lanyokkal, elvileg mar nem, de nem tudok bizni benne eteren. De valo igaz, hogy hisztis vagyok es tul feltekeny is. Csak ugy erzem, hogy itt vagyunk ebben a kapcsolatban, ismerjuk egymast mar regota, mert kapcsolat elott baratok voltunk, sok minden van mogottunk, es nagyon sajnálom, hogy vége. Szakitottunk most par napja, es ez is borzaszto nehéz. Attól félek, hogy a folytonos vitákat közöttünk lehet, hogy az generálta, hogy apa elvesztése utan nagyon szerettem volna egy biztos pontot talalni az eletemben, es ezt ra akartam eroltetni, hogy o legyen az, nem tudom.

Barataim vannak, de oket sem szeretnem terhelni.

Kicsit celtalan most minden korulottem, es nem tudom, hogy jojjek ki belole. Egyetenre jarok, ahol jol teljesitek, de nem szeretem a varost, a lehető legkevesebb idot toltom ott. Otthon anyaek tudom, hogy szeretnek, de mar nem szivesen lakom veluk sem, var most haza fogok koltozni, mert ugye a baratommal szakitottunk, es alberletben laktunk. Olyan erzes, mintha ugy lennek mindenhol, hogy erzem, ez nem az en helyem, de fogalmam sincs, hogy merre keressem, hogy akkor megis hol van. Ereztetek mar hasonlot?