Komolyan ennyire utálják egymást a magyarok?

A hozzászólásokat olvasva (főleg a kérdező konventjeinél) végig olyan érzésem volt, hogy a magyarok szívből utálják egymást.

Valóban nem szép dolog, amikor valaki "átveri" a munkáltatót.

De!

Ismerőseim közül én sok ellenpéldát is hallottam, sajnos.

Pl.

- 4 éve dolgozott már az irodában, amikor elvetélt. 1 hónap múlva felmondott neki a munkáltató.

- 6 év munkaviszonnyal elment szülni (8. hónapig dolgozott). 1,5 év múlva ment vissza dolgozni. Pár hónap mulva felmondtak neki.

A másik a külfölddel való példálózás. Szerencsére ilyen ismeretségem is van.

Valóban nincs nekik 3 év "engedélyezett" otthonlét.

De!

- Keres annyit a férje, hogy nem kell dolgoznia és nem nélkülöznek

- A gyereke fél éves korától visszament dolgozni 4 órában! Vagyis ha még valaki szoptat stb. vígan hazaér a következőre.

- A cégnél van bölcsi, bármikor kiugorhat hozzá, hogy lássák egymást vagy gyorsan megetesse.

- Homeoffice, így otthonról végzi a munkát.

Ha Magyarorszagon is lennének hasonló lehetőségek, biztosan csökkenne a "hogyan játszuk ki a rendszert" .

Bár már nem vagyok biztos abban, hogy ebben az országban megvalósítható lenne. Vegülis miért legyen valakinek jó, ha nekem nem lehet hozzáállás mindent elront.

De miért ilyen? Miért fáj sokaknak, ha valakinek jó? Miért nem arra törekszik, hogy neki is jó legyen? Inkább el akarják venni azt a picit is, és örül, hogy szenvedni látja a másikat.

Annyira szomorú.