Mi tegyek, hogy a szeretetnyelvem megléte/hiánya ne "befolyásolja" a hangulatomat?

Sokáig nem értettem, hogy miért van az, hogy bizonyos emberekkel, társasággal minden probléma nélkül önmagamat tudom adni, tudok "csillogni", mások mellett meg láthatatlannak és aprónak érzem magam.

Nemrég jött a felismerés: azok az emberek, akik az elejétől fogva figyelnek rám, érdeklődéssel vannak irántam = azzal a szeretnyelvvel közelednek felém, amire szükségem van, akkor hirtelen nagyon boldog leszek, önmagamat adom. Ellenben, ha valaki(k) nem figyel(nek) rám az elejétől, akkor olyan gyorsan begubozódom, hogy egy idő után meg se szólalok, és nagyon rosszul érzem magam.

Szeretném, hogy ne az határozza meg a lelkiállapotomat, hangulatomat, hogy egy bizonyos embercsoport közli-e felém az általam beszélt szeretetnyelvet.

Valszeg ha nyitnék olyan emberek előtt is, akik egyből nem rajongnak körbe, akkor egy idő után figyelnének rám, tehát nem hiszem, hogy az a probléma, hogy nem a megfelelő emberekkel kezdek.