Miért lehet, hogy az alkohol csak pozitív érzéseket hoz ki belőlem, negatívakat soha?

Állandóan hallom a sztorikat arról, hogy mások mennyire agresszívvá tudnak válni tőle, balhéznak, verekszenek, vagy szimplán elkezdenek zokogni, ha előtte padlón voltak lelkileg. Én eddig hiába álltam neki inni "majd ez felszakítja a gátat és végre kiadhatom magamból a feszültséget" címszóval, a vége az lett, hogy szinte megfeledkeztem mindenről, majd' kicsattantam az örömtől, nem tudtam haragudni arra sem, aki miatt esetleg rosszul éreztem magam néhány órával korábban. Tudom, hogy a vidámra és ölelkezősre részegedés is egy létező, sőt gyakori jelenség, de magamon kívül olyan embert még nem láttam, aki MINDIG így végezte volna, SZÓ SZERINT függetlenül attól, hogy milyen lelkiállapotban fogott bele az ivásba. Ilyen lenne az alaptermészetem, vagy mi? (Ha már azt szokás mondani, hogy a pia őszintévé tesz.)