Mi az a dolog az életedben, amit annyira elrontottál, hogy a mai napig nem tudod, hogyan hozd helyre?

A pályaválasztás 12.-13. osztályban. Utána voltak további rossz döntéseim ezzel kapcsolatban. Szám szerint 6 darab.

Az a gond, hogy fogalmam sincs, helyrehozható-e.

Lesz-e valaha aránylag jól fizető és aránylag elviselhetőnek mondható és stabil karrierem.

Nekem ennyi elég lenne.

Voltam adatrögzítő, most kezdek bolti eladóként. Ezek a fentiek közül egyik kategóriába se illenek bele.

Túl sokáig akartam másoknak megfelelni és olyan módon élni ahogyan nekem amúgy nem volt jó, de azoktól sem kaptam meg az elismerést akiknek meg akartam felelni. Aztán 40 évesen rájöttem hogy értelmetlen az egész, azóta igyekszem csak azt tenni és csak úgy ahogyan én azt jónak, fontosnak tartom. Most is megcsinálok rengeteg olyan dolgot ami kényelmetlen, fárasztó vagy kiakasztó, de már nem mások miatt hanem mert én érzem azokat olyannak hogy meg kell tennem.

Azóta próbálom elérni a környezetemnél hogy elhiggyék ha valamire azt mondom hogy szívesen megcsinálom, szívesen segítek, azt tényleg úgy is gondolom. Lassanként el is hiszik hogy ha valamit nem akarok megcsinálni akkor nem is mondom rá. Azt már nehezebben fogadják el ha néha hosszabb időre teljesen kivonom magam a forgalomból a rokonságot vagy barátokat illetően. De már nem érdekel.

A születésem már ilyen.

Aztán, hogy nem tudok munkahelyet váltani. Szeretnék egy bizonyos tevékenységgel foglalkozni, amihez megvan a papírom, némi tapasztalatom is, de nem tudok elindulni vele. Ide sorolhatom azt is, hogy nem tudok emberi kapcsolatokat fenntartani, sosem volt még barátnőm leginkább egy hátráltató tényező miatt.

Ezeken szeretnék, akarok változtatni, hogy ne ebben a mocsárban éljek, amiben évek óta.

Pályaválasztás

Nem találom benne a helyem illetve nem becsül meg senki

#9 Válts pályát! Soha nem késő.

Sokat változunk az életünk során. Amikor én pályát választottam akkor 100%-ban bizonyos voltam abban, hogy azt akarom csinálni. Mai napig szeretem a szakmámat, de sok évvel később már nem éreztem jól magam ott ahol az volt a munkám. nem a munkahelyemmel volt gondom, nem a fizetésemmel, nem a munkával, hanem összességében mást szerettem volna, csak nem tudtam mi az.

Aztán ahogy mondani szokták, kellett egy külső hatás hogy lépjek - volt egy nagy leépítés a cégnél. Aztán véletlenek sorozata - ami talán nem is volt véletlen - egy olyan területre sodort, ami korábban eszembe se jutott soha. Azóta lediplomáztam újra, új szakmám lett és jól érzem magam abban a mit csinálok.

De ha ezzel kezdtem volna a pályám az nem lett volna jó. Akkor nem élveztem volna, nem szerettem volna. Kellett hozzá mindaz amit előtte átéltem, megtapasztaltam az életemben, hogy olyanná tegyem aki most ezt szereti csinálni.

Van egy jó mondás a pályakezdőknek: válassz olyan pályát amit akkor is csinálnál ha nem fizetnének érte. Nekem sikerült ilyenre váltanom, szerencsére nem ingyen. A párom már nem tehette ezt meg, ő is ugyanúgy tanult mást is - többet mint én - de azok megmaradtak neki a szabadidejére, tényleg csak saját örömére végzett "szakmának". Neki köszönhetem, hogy én meg munkahelyre bejárható oda amit szívesen csinálok.