Más emberek hogy tudják kibirni a betanított gyári munkát vagy más nehéz fizikai munkát egy életen át?

Olyan a világképük, hogy nem tudnak más megoldást, és körülöttük mindenki ezt csinálja, erre is vannak szoktatva.

Te meg hogy írsz meg egy tudományos cikket 3 hét alatt, hogy éjjel bújod a könyveket? Ezt meg az nem tudja, aki sose írt ilyet, nem olvasott 5 könyvet egész életében és rosszul van, ha gondolkodni kell.

Olvasd el Csíkszentmihályi: Flow c. könyvét, segít a dolog megértésében.

Minden kritika nélkül:

1. az előző generációkban több az önfegyelem, mint a mostaniakban,

2. az előző generáció tagjai jóval inkább vannak szocializálva a munkára, mint a mostani tagjai.

E két fenti tény is hozzájárul ahhoz, hogy elvállalják és el is végzik az effajta munkát.

Nem kell megérteni őket.

Általában megrekedt emberek.

Viszont a világunkban szükség van rájuk is.

Pl napi használatos tárgyakat, ételeket mind a gyárak állítják elő.

Ruhàzat (ha varrsz is, akkor pedig a varrógép, anyagok, tűk, cérnák..stb),

Borotva, a fodrászod eszközei, a házak s épületek, az utcák...

Mindenhova kell valaki, hogy mindez meglegyen.

Nem kell emberként megértened, elég ha tudod:

Te nem akarsz oda jutni, ezért fel kell törnöd s nem pedig megrekedni!

Ilyen egyszerű.

nem olyan rossz az mint hiszed, ha van családod gyerekeid akik miatt mar alapbol megeri elned es boldog vagy az egyéb körülmények miatt. Akkor a munka is a javadat szolgalja legyen az barmi is. Plusz jo hobbik, keresd mellette amitol boldog vagy.

De hogyhogy megfogalmazodott benned ez a kerdes?

Más emberek hogy képesek napi 10-14 órát görnyedni a széken, és bámulni a monitort? Akárhogy gondolkodom, nekem fél óra után megfájdul a derekam és zizeg a szemem.

A kérdés oda-vissza működik. =)

"rá van kényszerülve"

Pfff nem... Gyenge ahhoz, hogy lépést tegyen.

Ostoba pedig azért, mert nem talál kiutat magának. (Legtöbbjük el se gondolkodik..)

Pár szimpatikusabb eltévedt birkát kiragadtam, kikben volt még esély.

Beszélgettem velük s papíron összegeztem az alap helyzetüket az anyagitól kezdve az időig.

Megkérdeztem mik a hobbijai.

Olyan pontokat kerestem, ami modern korunkban is helyt áll csak másképp tálalva.

(Rengeteg embernek se hobbija, se érdeklődési köre...csak van...)

Összegeztem a minuszukat.

Megnéztük közös egyezkedés alapján mennyi a tényleges szabad ideje (pl tv...pár perces film szarrá van tömve 10-20perces reklámokkal...helyette nézze meg neten másnap vagy hasonlók...stb)

Átlag embernek minimum 3óra szabad ideje van, valakiknél kiderült 4-6óra is rendelkezésére áll...

Mindenkinek hobbi/érdeklődése alapjàn megoldásokat/opciókat írtunk.

A kiválasztottból pedig gyorsan átszámoltuk mi a legrosszabb s legjobb eset, amit ki lehet hozni.

A minimál fizujukat sokan felül is múlták papír alapján. Látva ezt lelkesek lettek.

Miért tettem ezt velük?

Mert nem tudtam veszni hagyni az egykori énemhez hasonlókat.

Valahol el kellett kezdeni az életet, de nem szándékoztam max 1 évnél többet lehúzni.

Mellette építettem ki a vállalkozást.

Munka után "hobbi" 4-5órában.

Majd felmondhatam.

Mindenki saját életének a kovácsa.

Te se hagyd magad, ha tudod mi az amit semmiképp se szeretnél, döntsd el mi az amit viszont igen.

Alapból téves a kiindulásod. Sokféle munka van és a nagy része bizony szalag melletti vagy betanított munka, netán nehéz fizikai munka. Ahogyan az emberek is teljesen különbözőek és így mindenkinek más az amit szívesen csinál vagy amiben jól érzi magát. Ahogy már más is írta, éppen így másnak meg az érthetetlen amit te szeretnél munkaként végezni. Én csináltam ilyen betanított munkát egyetemistaként és nem tetszett. Pontosan ezért tanultam annyit, hogy másmilyen munkát végezhessek. Majd a diplomámmal elmentem dolgozni és kiderült, hogy ugyanúgy minden nap majdnem ugyanazt kell csinálnom, csak kicsit magasabb szinten, másképpen. Nem a szalag mellett álltam mint a beosztottaim, hanem a gép mellett ülve csináltam napról napra ugyanazt. A kettő között a különbség valójában a fizikai megterhelés, az eszköz és a fizetés nagysága volt. A szalag mellett dolgozók viszont hülyét kaptak volna attól amit nekem kellett megcsinálnom, akkor sem csinálták volna szívesen ha annyit kapnak érte mint az én fizetésem.

A nehéz fizikai munka sokkal elégedettebbé tud tenni mint az irodai ücsörgés. Látod hogy valóban előállítottál valamit, legyen az egy ács munkája a tetőn, egy szőlészgazda munkája kint az esőben, sárban vagy egy raktáros feladata amikor naponta 30-40 tonnát átpakol hogy neked legyen mit megvenned a boltban.

nem kell megértened hogy másoknak mi a jó abban amilyen munkában örömüket lelik, csak örülnöd kell neki hogy ők azt is szívesen elvégzik. Mert így neked is van lehetőséged olyan munkát keresni ami meg neked okoz örömet.

Persze ahhoz hogy valóban te választhass ahhoz tanulnod is kell előtte. Ha nem tetted, akkor csak abból választhatsz amire nélküle alkalmas vagy, amit mások eléd tesznek.