A testvérem autista és a szüleim nagyon kivételeznek ez miatt vele. Már nagyon nehezen bírom. Más is van így?

Próbáld meg egy kicsit a szüleid szemszögéből nézni a dolgot!

Te mit tennél a helyükben?

Ülj le velük nyugodt hangnembe beszélni, szemtől szemben...

Mindent meg lehet beszélni, ha értelmesek a felek s nem indulatból kaffognak.

Az életem soran mar 2szer is volt autista osztálytársam. Ismerem ezt a "betegséget".

De van különbség aközött hogy mindent ráhagyunk, meg megpróbaljuk fejleszteni.

Sajnos egyik osztálytársamra az elöbbi volt igaz, kb kezelhetettlen mert a szülei nem fordítottak energiát a fejlesztésére.

nekem csak osztálytársam volt ilyen beteg, mondjuk az nyolc évig, de én legalább hazamehettem délután abból a terrorból... ha megvert minket, ha kövekkel dobált, ha rongálta a cuccunkat, ha üvöltözött velünk, vagy kssoltunk, vagy kaptuk a beírást, mert biztos mi bántjuk (nem bántottuk. a közelébe se mertünk menni, magasabb és idősebb volt nálunk, meg különben is, nem voltunk balhés gyerekek)

két fő kérdés: hány éves vagy? illetve: nincs esetleg olyan rokonod, aki befogadna?

mert erre kb az a megoldás, ha lelépsz... ha kiskorú vagy, vagyis nem mehetsz a magad akaratából, és nincs rokonod sem, aki nevelne téged, menj el az iskolapszichológushoz, ő hátha ad neked valami kontaktot, családsegítő, vagy ilyesmi? de készülj fel rá, hogy durva menet lesz, mert ma minden elsőbség azoké, akiknek papírjuk van a viselkedni képtelenségükről

én teljesen megértelek. a te negatív érzelmeidnek, frusztrációdnak is kellene helyet adni.

Nem normális dolog, hogy neked mindent el kell tűrnöd és még vágj is jópofát mindenhez. Legalább puffogni lehessen szabad.

Sajnos a szüleid nincsenek könnyű helyzetben, biztosan fáradtak, és rád már nem marad energiájuk.

Sajnos jótanácsot nem tudok adni, csak annyit tudok mondani, hogy megértelek.