Miért lesz mindig lelkiismeret furdalásom, ha veszek magamnak valami "drágábbat"?

Igen, velem is dettó ugyanez van.

Engem anya világéletemben nagyon spórolósra nevelt, már-már tényleg olyan szinten, hogy ha rajta múlna, szinte tényleg semmit az én világon nem költhetnék magamra, merthogy "ne költsem a pénzem, inkább őrizgessem".

Nálam szerintem ezért van ez, mert bár tudom, hogy ez a mentalitás már elég túlzás és hülyeség, mégis mindig ott motoszkál bennem az érzés, hogy "ezt nem szabad", amikor öncélúan megajánékozom magam valamivel.

Velem is ez van. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy sajnos átlagon aluli a keresetem, és igazából egyáltalán nem engedhetnék meg magamnak drágább dolgokat, hogyha nem itthon laknék még mindig.

Mondjuk ez a lelkiismeret furdalás elmúlik gyorsan, ha olyan dolgot sikerült vennem, amit aztán rendszeresen használok, mert legalább nem érzem azt, hogy kárba veszett volna az összeg. A legrosszabb az, amikor olyan valamit veszek, amit utána végül nem is használok. Például most rendeltem külföldről egy nyelvtankönyvet, mert itthon ehhez a nyelvhez nem is árulnak könyveket, és igazából csak hobbiból szeretném tanulni. De magam ismerve, mire megjön a könyv, elmegy a kedvem az egésztől, és lehet, hogy ki sem nyitom. A könyv pedig több mint 10.000 forint volt és azt hiszem még majd 27% áfát is kell rá fizetnem, miután beérkezett az országba. Szóval abban a másodpercben, ahogy megnyomtam a fizetés gombot, már meg is bántam egy kicsit. Azóta is bánt a dolog, pedig még meg sem jött a könyv. :) Ha megjön tuti elsüllyesztem egy fiúk mélyére, hogy ne is lássam a könyvespolcon, mert rögtön rosszul fogom érezni magam akárhányszor csak meglátom. :)

mert te egy jó lelkű ember vagy, de sajnos a divatszarság és kozmetikum/szépítkezés neked is elhanyagolhatatlan, szerintem te sem tudsz a leirtak alapján létezni9 nélküle. Vagy csak jó a lelked egyszerűen, vagy szégyenled magad amiért te is beálltál a sorba és külsőségekre mész..

18F