Miért mondogatja a párom többször, hogy irigy vagyok?

nem működhetnék vele barátként, hiszen van köztünk kémia és barátság csak azokkal tartható fenn akikkel már egyáltalán nincs kémia, bár őszintén én nem hiszek ebben.

No meg nem akarom elhagyni, inkább megpróbálunk alkalmazkodni egymáshoz.

Hát nem lesz egy egyszerű menet az biztos, de legalább megpróbáljuk.

Igen utolsó..valóban ez lesz.

Bocsánatot is kértem tőle, és megígértem , hogy nem idegesítem tovább a jogosítvánnyal.

Soha nem akart jogsit ez való igaz és ha egyszer meg akarja csinálni az az ő döntése lesz.

Igen előbb utóbb én fogok vezetni.

Talán ha gyerek lesz, akkor rászánom magam mert muszáj lesz. Meglátjuk.

Ha nem hát majd megtanulunk autó nélkül élni.

Ha az sem akkor nem tudom..

Viszont definiáltuk az irigység fogalmát, így abban maradtunk hogy lesz szíves nem jellemzi irigyként amikor nem arról van szó, és én is igyekszem majd békén hagyni a jogosítvánnyal.

Amúgy nagyon igazatok volt azzal kapcsolatban , hogy csak vissza akart szúrni .

nézd ezt a pasast én szeretem. Ha valamivel piszkálom visszavág nekem, valószínűleg ez az irigy jelző is csak gyerekes visszavágás de attól még ahogy írtam is , nagyon sok jó tulajdonsága van , amit értékelnem kell.

Az , hogy szeret otthon ülni és nem szeret utazni nem rossz emberre vall , csak ilyen a személyisége.

Azt gondolom , hogy sok nő jár úgy, hogy folyton az igazit keresi, aki mindenben tökéletes aztán eljár felettük az idő és ott maradnak egyedül, se gyerek se kapcsolat és magányosan éldegélik az életüket.. én ezt nem szeretném.

Hidd el nekem, nem vagyok párkapcsolatfüggő, mert elég sok évet eltöltöttem egyedül ahhoz, hogy tudjam ő nem azért van nekem , hogy ne legyek egyedül.

Elvoltam egyedül is , akkor jött amikor a legjobban éreztem magam, soha nem unatkoztam , sok barát, ha kellett vagy kedvem volt egyedül is elmászkáltam kirándulgatni erre -arra szóval nem azért jöttem vele össze mert unatkoztam egyedül, hanem azért mert szépen lassan észrevettem, hogy beleszerettem.

Igen kereshetnék más férfit, de az az igazság hogy 5 évig nem volt olyan férfi akihez vonzódtam volna egy kicsit is..pedig próbálkoztam.

Volt olyan srác aki nem tetszett csak azért találkozgattam vele mert rendes ember, ugyanazzal a hobbival , ugyanolyan gondolkodással mint én , de amikor a közelembe jött akkor a hideg is kirázott tőle a rossz értelemben...annyira nem jött a kémia.

Volt akivel még tovább is eljutottam , de érzelmileg semmi..kémia 0..hiába vártam, hogy talán majd később jön az a bizonyos kémia, nem jött..

Ő volt az első aki kiváltott belőlem érzelmeket és bizony

ez nekem elég volt.

Sokban különbözünk igen, de mit tehettem volna?

Vártam volna még éveket egy férfira aki talán nem is létezik, hogy majd talán egymásra találunk..?

hát sajnos a tündérmesében már nem hiszek.

A kérdésem arra vonatkozott, hogy ki hogy definiálja az irigység fogalmát, csak szerettem volna megerősítést abban , hogy nem őrültem meg és ez tényleg nem irigység részemről, hanem teljesen más.

Nagyon rossz lenne elfogadnom , hogy irigy vagyok, hiszen soha nem éreztem magam annak.

Igen különbözünk , igen talán tényleg azért szemétkedik , mert ő is szemétkedésnek érzi a jogsival való idegesítést...de talán ezért szakítanom nem kell vele.

talán csak meg kell tanulnom elfogadni a másikat úgy ahogy van , és nem követelni tőle olyan dolgot, amit ő nem szeretne. De abban valóban nagyon igazad van , hogy tele vagyok kételyekkel, és folyton attól félek, hogy mi nem vagyunk egymáshoz valók.

Sokszor tapasztaltam már amúgy, hogy szakítás után az emberek elkezdik szapulni a másikat, és bele sem gondolnak abba, hogy az is lehetséges, hogy mindketten jó emberek és csak egészen egyszerűen ők ketten nem passzolnak össze.

Amúgy visszatérve a gyerek témára, őszintén szólva nem szeretnék olyan nőként megöregedni mint pl egyik ismerősöm aki szívből gyűlöli a férfiakat mert anno megmaradt egy olyan mellett aki miatt soha nem lehetett gyereke..most őt okolja mindenért, meg nyilván magát is , hogy bizony kicsúszott az időből valószínű és ezért nem lehetett neki, bár őszintén szólva nem mertem faggatni soha, hogy hogy is volt ez a sztori egészen pontosan.

Mi legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.

a párom szülei pl elváltak , teljesen különbözőek voltak de itt van a 2 gyermek.

Anyukájának most másik párja van akivel szépen összepasszolnak, apukája meg elvan egyedül azóta is.

Jobban jártak volna ha már akkor elhagyja és kifut az időből mielőtt jött volna a 2 gyermek.

Nem hiszem...valószínűleg soha nem bocsátott volna meg magának, hogy hagyta , hogy az idő kifolyjon a kezei közül úgy, hogy még csak meg sem próbálta.

Ilyenkor valószínűleg ha még jön is egy olyan férfi akivel teljes harmóniában vannak de nem jön a várva várt gyermek mert már nem jöhet akkor bizony az még a legjobb kapcsolatokat is megronthatja.

És amúgy ne érts félre én nem vallom azt amit sokan mások, hogy egy nő csak az anyaságban teljesedhet ki.

Badarság.

Igenis igaz az, hogy nem mindenkinek való , és bizony gyermek nélkül is lehet teljes életet élni.

De! kizárólag csak akkor , ha az illető valóban nem vágyik gyermekre.

Én viszont érzem, hogy nagyon bánnám, ha meg sem próbálnám.

Szóval..érted...

de nagyon köszönöm neked is és mindenkinek, hogy végigolvastátok a kis regényem..igazad van amúgy neked is valahol, de a bökkenő az, hogy a hibák mellett látom a pozitívumokat is és bizony még mindig szeretem ezt az embert.

De való igaz, hogy félek , hogy hosszútávon nem fogunk passzolni, de bízom benne hogy majd idővel valahogy összecsiszolódunk.