Miért mondogatja a párom többször, hogy irigy vagyok?

Soha nem voltam irigy, kislány koromban sem.

Anyukám mesélte, hogy a rokon gyerekeknek mindig odaadtam minden játékomat, a boltban úgy kellett noszogatni, hogy kérjek egy csokit vagy valamit soha nem kértem semmit, és felnőtt koromra is úgy éreztem , úgy vettem észre, hogy ez a tulajdonság megmaradt bennem, amire büszke is voltam amikor például más embereken láttam vagy észrevettem, hogy másokra irigykednek.

Amikor pl a kolleganőim vagy emberek akiket látok , hogy elmennek nyaralni mindig szívesen hallgatom amikor mesélik az élményeket, hogy milyen volt, mert kicsit olyan mintha én is ott lehetnék, ahogy mesélik a sztorikat.

Na mindegy a lényeg a lényeg, hogy párom mostanában elég gyakran illet ezzel a jelzővel amivel még soha senki nem sértegetett előtte.

Nagyon rosszul esik, főleg azért mert pont hogy nagyon igazságtalannak érzem.

A helyzet az, hogy pl. olyanokért gondolja , hogy irigy vagyok , hogy valakik elmennek , elutaznak valahova és azt mondom de jó nekik, látod mi nem megyünk sehova..

vagy pl ma is mondja hogy xy barátja milyen gyönörű helyeken jár most épp barátnőjével és annyit mondtam , hogy igen és látod mi ilyen helyekre sosem fogunk eljutni.

Igen tényleg szemétség részemről, mert ezzel egész egyszerűen arra akartam utalni, hogy ha nem csinálja meg a jogosítványt és én sem fogok vezetni , akkor bizony nekünk nem szabad álmodozni olyan helyekről ahova szükséges az autó.

Tudom , tudom tényleg szemét vagyok, hogy zavar hogy nem akarja megcsinálni a jogosítványt és hogy minden hétvégén az a program hogy max elmegyünk sétálni a városba vagy a közeli kocsmába a haverokkal.

Tudom , hogy nem szabadna ezzel foglalkoznom, csak sokszor kerültünk már rossz helyzetbe abból kifolyólag , hogy nincs autó.

Buszhoz vagyunk kötve és így sehova nem megyünk vagy ha igen akkor családtagokra vagy haverokra vagyunk utalva.

Igazából kb pár hónapja kezdtem el mondogatni neki a jogosítványt, amióta babát tervezünk mert úgy gondolom gyerekhez szükséges lenne, de már tényleg kezdek lemondani róla.

Nekem van jogsim de félek vezetni, és az igaz hogy nagyon nagy önzőség azt várni tőle, hogy megcsinálja a jogsit ha ennyire nem akarja.

Ezt aláírom ezen fogok változtatni, bele fogok törődni a családja úgyis nyaggatja a jogsival eleget helyettem is, de ez nem irigység.

És annyira rosszul esik, hogy ha valakire azt mondom hogy de jó nekik ők mennek ide-oda akkor ő ebből rögtön arra gondol , hogy irigy vagyok.

egy szóval nem mondogatom, hogy másoknak honnan telik nyaralásra meg nem irigykedem , magyarán nem sajnálom senkitől a mászkálást, utazgatást, csak azt sajnálom , hogy mi nem megyünk sehova.

Hogy szinte minden hétvégénk ugyanazzal telik.

Régen rengeteget mászkáltam , kirándultam , külföldön dolgoztam mert volt bennem egy kalandvágy, szerettem volna megismerni a világot és most itt van ő a párom akit amúgy imádok, de nem tudok osztozni vele ezekben az örömökbe és úgy látom mi egy általában otthon ülős család leszünk vagy ha megunom egyedül leszek kénytelen mászkálni kirándulni a közelben ahol tudok a gyerekkel vagy gyerekekkel ( ha összejön egyáltalán) mert ő ebben nem lesz partner.

És nem rossz ember ő ettől, de ő boldog a négy fal között meg a szokásos üljünk be a városba igyunk egyet a haverokkal programokkal , én viszont nem feltétlenül vagyok így teljesen kiegyensúlyozott.

Elmentem én egyedül is nélküle kirándulni, régen is jártam én egyedül,csak valahogy szingliként megint más egyedül kirándulgatni mint amikor tudod, hogy ott a párod , otthon ül vagy haverozik és nem oszthatod meg vele a kirándulás élményeit...

Meg rosszul esik , hogy irigynek tart és nem veszi észre , hogy nem irigykedem másokra csak az bánt , hogy mi nem megyünk sehova.

A kettő nem ugyanaz...:( lassan elhiszem már neki, hogy ilyen rossz ember vagyok, pedig én csak picit másra vágyom mint ő. Mit gondoltok erről?

Ez valóban irigység, ha nem zavar más öröme , csak annyit mondok hogy de jó nekik, mi miért nem megyünk?