Más is van, akiről azt gondolják az emberek, milyen remek ember, csodálatos személyiség, miközben nem is?

Saját magam példájából kiindulva, én nem szeretem az embereket. Fárasztó, ha beszélgeti kell valakivel. Akivel tudom, hogy később semmi nem fog összekapcsolni, ott próbálom minimálisra venni a kontaktust. Ezt azért említem meg, mert lényeges infó a lenti sorok miatt.

Ha új munkahelyre kerülök, vagy új szomszédok költöznek az utcába, új társaságba kerülök, vagy bemutatnak valakinek stb stb, mindenki azt mondja rólam (akár a szemembe, akár ismerősömnek akivel akkor együtt vagyok), hogy imádnivaló személyiség vagyok, ilyen emberrel csak ritkán lehet találkozni.

Megkapom, hogy pár perc beszélgetés után már úgy érzik, teljesen elnyertem a bizalmukat, és talán a hangom miatt, a kifejezésem miatt, de nagyon "tetszem" nekik.

Az embereket nagyon meg tudom venni azzal, hogy tisztában vagyok az illemtan szabályaival és az etikettel. Ez valamiért a többséget lenyűgözi, azt hiszik különb vagyok.

A lényeg, hogy akarva-akaratlanul is, de spontán az ujjam köré csavarok embereket.

Munkahelyen alig vagyok ott mondjuk 1 hónapja, de több ember már a titkait osztja meg velem. Holott nem is kértem, de úgy érzik, NEKEM el kell mondaniuk.

Más is van így? Mit lehet ez ellen tenni? Engem baromira idegesít, mert nem akarok senkivel sem jóban lenni :D