A társadalom miért nézi le azokat akik a kényelmesebb megoldást válasszák és élvezik az életüket?

A legtöbb gyermek aki szülein élösködik annak nep éppen olyan szülöje van kinek jól megy, hanem pont fordítva a szülö mindent fillért félre tesz, de a gyereknek meglegyen.

Lehet ha az élösködö gyerek elköltözne és a szülö magára fordítaná a pénzt akkor a szülö eltudna utazni végre egyszer jót nyaralni(nem csak a balatonig vagy horváto.-ig jut), vagy éppen megtudná magának venni a régóta kinézett porszívot, vagy a drága mosogatógépet...

Amit én nem szeretek, ha gyerektelen oktat ki és nagyzol másoknak, hogy ö bezzeg.

Mi gyerekkel is bejárjuk a világot, és a szülöktöl semmit nem fogadunk el. Gyerek miatt sok kompromisszum van, de így sem panaszkodhatunk, mert azért 2-3 évente eljutunk tengeren túlra is, és minden évben egy nagy nyaralás is bele fér. Persze gyerek nélkül ez sokkal könnyebb lenne, de mi imádjuk a gyerekeinket és inkább rájuk költöm míg kicsik mint, hogy ne legyenek.

Én ezt nem irigységnek nevezném, csupán arról van szó, hogy sok ember kizárólag a maga által hitt, követett létformát (életutat stb.) tekinti helyesnek. Ez adódhat abból, hogy nem elég intelligensek azt átlátni, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanazt a szitut is tök másképp élheti meg két ember (pl. az egyiknek valóban élete értelme a gyereke, más meg kínlódik vele), de a legtöbb embernél inkább a kognitív disszonancia elkerülése az (öntudatlan) cél, vagyis muszáj magunknak bemesélnünk, hogy jól döntöttünk, különben megbakkannánk. (Primkó példa, de ha Béla átverekedte magát a tömegen, hogy megvegye leárazva a bazi nagy és rohadt drága tévét, akkor utána már hiába jönne rá, hogy túl kicsit a szobája hozzá, hogy élvezze, be fogja magának mesélni, hogy ez nagyon kellett neki. Minél több energiát/pénzt/stb. tolunk bele valamibe, annál kevésbé leszünk hajlandók bevallani magunknak, hogy ezt rosszul tettük.)

Szerintem, aki eléggé ismeri magát, az tisztában van a fentiekkel is, és nem szól be neked azért, miként élsz.

Persze a gyerekvállás témája ennél annyival bonyolultabb, hogy a természet törvényeiből adódóan csak egy bizonyos életszakaszban „elérhető” (ellentétben az utazással, amit bárhány évesen megtehetsz), így ha kihagyod akkor ezt, később nem lesz rá módod. Node semmi baj, mert ha 30 év múlva esetleg elmerengnél azon, vajon nem lett volna-e jó szaporodnod, be fog kapcsolni a fenti énvédő mechanizmusod, és megmagyarázod magadnak, miért jobb így. :)

Komolyra fordítva a szót: aki úgy érzi, nem akar gyereket, az jobb, ha nem is vállal, és ehhez senkinek semmi köze nincsen.

Szerintem a második és harmadik esetben nem nézik le őket, amíg ezzel senkinek sem ártanak (nem használnak ki másokat) és nincs belőle hátrányuk sem, bár ez ritka lehet. Inkább olyanok lehetnek, akik irigylik őket, mint úgy általában a gazdag embereket.

Nekem vannak gyermektelen barátaim. Mivel ismerem őket, tudom, miért döntöttek így, és ezt tiszteletben tartom. Van gyerekem, de egyáltalán nem nézem le őket ezért. Nem tudom, mások lenézik-e a gyermektelen embereket, szerintem inkább arról lehet szó, hogy nem értik, miért nem vállalnak gyereket, ha amúgy megtehetnék. Ha nő az illető, fennáll a veszélye, hogy túl későn gondolja meg magát, emiatt is szoktak mások aggodalmaskodni.

Az viszont igaz, hogy az emberek általában többre becsülik azokat, akik a saját lábukra állnak és függetlenné válnak a családjuktól, saját erejükből érik el a céljaikat, illetve sajnálják azokat, akiknek valamilyen okból nem lesz gyerekük (az okokat nem ismerve). A gyerekvállalásnak nem csak hátrányai vannak, de aki alapból nem szeretne gyereket, azt nyilván nem érdekli túlságosan a pozitív része. Mások számára viszont a pozitív aspektusai fontosabbak, mint az érte hozott áldozat, a vele járó lemondás. A két oldal többnyire nehezen érti meg egymást.