Csajok, mit gondoltok ha sír egy férfi a háziállata elvesztése miatt?















Sziasztok! Köszi mindenkinek!
A kutyusom ment el szegény és macsónak kikiáltott férfi létemre napokig bőgtem. Senki nem tudta mire vélni. Már amikor beteg volt akkor is azt mondták az ismerőseim-családtagjaim hogy LEHET hogy még én is megkönnyezem majd. Mert így ismertek meg engem hogy mondjuk a ritkán látott nagyszüleim temetésén sem sírtam és a párom anyukájáén sem. Ezért nem tudnak mit kezdeni velem és kicsit hülyén érzem most magam, szégyellek a nő barátaim, ismerőseim szeme elé kerülni (akik láttak sírni), nem tudom mit gondolhatnak most rólam.




















Apámmal egymás vállára borulva zokogtunk egy bő fél órát, mikor elaltattuk a 14 éves négylábú barátunkat. Nem szégyen a szeretet és a gyász! Aki ezért akár csak egy kicsit is lenéz vagy gúnyol bárkit, az egy lelki szegény ember és nem kell foglalkozni vele.
A sírás ilyen esetben egy teljesen természetes folyamat. Az sokkal-sokkal nagyobb baj, ha valaki elfojtja!
Sőt, tovább megyek: ha évek múlva könnyezel bármilyen szeretted (mindegy, milyen faj tagja volt) miatt, azzal sincsen egyáltalán semmi baj.
11 évvel ezelőtt történt a fentebbi eset. Nem tudok rá gondolni sírás nélkül. Nem szégyellem. Csak kerülni szoktam inkább a témát élőben.





Még így gyorsban hozzá tenném, amit mindig szoktam magamban gondolni ha elpityergem magam: ez a bizonyos négylábú barát _minden_ könnycseppet megérdemel.
Ha netán a szégyen környékezne még egyszer, gondolj te is erre. Biztos a kutyusod is megérdemli. Más meg ne érdekeljen!
Részvétem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!