Miért kezdtek el évek után köszönni nekem olyanok akik nem viszonozták régen évekig?

Városi ismerős arcokról van szó. Én egy lúzerebb fiatal srác voltam, bárhova mentem, mindenkinek köszöngettem. Pl uszodában akikkel minden nap találkoztam vagy a focipályán, bárban, mindenhol. Ezekkel az emberekkel, nagyrészt velem egykorúakkal napi szinten találkoztam, de soha nem viszonozták a köszönést, átnéztek rajtam. Sőt akik menőbbek voltak azok még fenyegetően is néztek rám!

Én elköltöztem onnan 10 éve, most 28 vagyok. Azóta nem is jártam arra mert elköltöztek a szüleim de most munkaügyben ott kell lennem néha. Azt vettem észre hogy azok akik átnéztek rajtam most rám köszönnek, odajönnek hozzám, mintha barátok lettünk volna. A legmenőbb kigyúrt srác is úgy jött oda hozzám mintha együtt járkáltunk volna és dicsérgette az autómat. Régen szellemként végig tudtam menni a városon, most meg állandóan megállítanak olyanok akikkel egy szót nem tudtam beszélni sose, de ők tudnak rólam most dolgokat (hogy honnan azt nem tudom, de nagy úr a pletyka).