Ti sem mertek pl. enni más emberek előtt?

Annak az eredménye, hogy a szüleid mindig azt kérték töled, hogy egyél szépen, ne légy maszatos, töröld meg a szádat, üljél rendesen, húzd ki magadat, ne csámcsogj, ne egyél kézzel...

Ez a sok idióta mondat ami miatt most így érzed magadat.

Nincs mit szégyenlened. Mikor eszel, és érzed, hogy maszatos leszel, töröld meg a szádat, ha nem érzel semmit, akkor az evés után biztos ami biztos töröld meg a szádat, és kezeidet, nézd meg a ruhádat nem etted-e le, és ennyi.

Mindig arra gondolj, hogy nem vagy már gyerek, és úgy eszel ahogy akarsz.

Nem a te hibád, hogy ilyen vagy, hanem azé aki felnevelt...

Járművön csak akkor eszek ha nagyon muszáj, nem mások miatt, hanem mert nem érzem elég tisztának.

Egyébként nekem komoly problémáim voltak az evéssel. Gyerekkoromban nagyon sovány voltam (most sem vagyok egy nagy ember de már nem nézek ki úgy mint aki beteg), amit anyámék szégyelltek, emiatt kész tortúrát csináltak minden étkezésből. Ha valamit nem akartam megenni, lefogtak, belém nyomták, ovis koromra már ott tartottam, hogy ha valaki evést emlegetett, rémülten néztem körül és sírtam. Hordtak orvoshoz is, de mivel mindig bent volt velem anyám és a doki sohasem kérdezett engem, nem derült ki hogy miért nem akarok enni. Iskola előtt volt valami kötelező vizsgálat, amikor végre kiküldték anyámat és a dokinő kiszedte belőlem, hogy azért nem szeretek enni, mert minden evés után fáj a hasam. Na lett vérvétel stb. és kiderült, hogy kevés a gyomorsavam. Évekig szedtem rá gyógyszert, kis adagokat már szívesebben ettem de még mindig nagyon féltem enni a rossz emlékek miatt. Anyám állandóan figyelte hogy mennyit eszek és ha nem fogyott elég, ordibált és ütött. Utána volt egy időszak, amikor feladta, nem próbált többet tömni de állandóan hangoztatta, hogy milyen kóró vagyok meg hogy milyen csúnya sovány vagyok. 16 évesen saját elhatározásból elkezdtem orvostól orvosig járni, hátha kiderül valami ami miatt nem tudok hízni. Teljes kivizsgálás, tankönyvi vérkép, az orvos annyit mondott, hogy szervi probléma nincs, egyek amit akarok, mozogjak, ez van, van aki nem tud hízni. Az evéstől való félelmem legyőzésére pedig beiratkoztam a menzára, ahol hamar rájöttem, hogy a kutya se figyeli, hogy én hogy és mennyit eszek. Már majdnem helyreállt a dolog, amikor lett barátom és vele egy leendő anyósom, aki miatt újra elkezdtem félni az evéstől. Mindig ki akarta nekem rakni az ételt, mindig nagy adagot mert sovány vagyok, ennem kell és folyamatosan figyelte ahogy eszek. Konkrétan a lábaim remegtek az asztal alatt, mert ő mindig úgy ült le ebédelni, hogy ő maga nem evett, hanem nézte a többieket. Ha valamit megettem, azonnal tette volna a tányérra a következő adagot, ha mondtam hogy nem kérek, elég volt, sértődötten duzzogott. Nem is mentem ezek után jó ideig, majd egy alkalommal amikor valami ünnepen muszáj volt elmenni, megelégeltem a dolgot és kivettem a kezéből a merőkanalat, majd kulturáltan közöltem hogy anyukám 6 éves koromban megtanított kiszedni a kaját a fazékból, köszönöm a segítséget de egyedül is menni fog. Szedtem amennyit tudtam hogy megeszek, megettem és annyi. Anyós egy ideig duzzogott, de többet nem rakta ki a kaját. Persze azóta is árgus szemekkel nézi ahogy eszek, de egy ideje már nem érdekel, azt képzelem hogy ő nincs is ott. Idegen helyeken is sokan furán néznek amikor leülök enni, valahogy furcsa nekik, hogy egyáltalán eszek, vagy nem tudom. De már egyszerűen nem bír érdekelni.

Elnézést a gigantikus hozzászólásért, csak azért írtam le mindezt, mert sokan el sem tudják képzelni, hogy mi állhat mögötte, ha valaki nem szeret más előtt enni. És hogy mennyire rossz amikor valaki sovány és az emberek bámulják evés közben, mintha valami csodát látnának. Alapból az ember és az állat sem szereti ha evés közben nézik, mert az ősidőkben is táplálkozás közben kiszolgáltatottabb volt az állat/ember. Van akiben ez erősebben megmarad, főleg ha a családjával sem volt megszokott az együtt evés.

Kérdezőnek azt tudom javasolni, amit én is csináltam, egyen gyakrabban menzán vagy olyan helyen, ahol mások is esznek. Rá fogsz jönni, hogy a kutyát sem érdekli ahogy eszel és egy idő után már nem fog izgatni a dolog.