Magyarországon unatkoznak az idősek, vagy mi a problémájuk?

Jah, nálunk is mindennapos hogy a bicikli utat eltorlaszolják. Ott kell beszélgetni.

Vagy mondjuk a Tescoban beállnak egymás mellé nagy bevásárlókocsival - teljesen elállják az utat, és a fele sort eltakarják. Ha esetleg pont arról a részről kellene valami akkor én vagyok a bunkó, mit képzelek magamról hogy megzavarom őket.

A buszozást inkább fel se hozom..

Biciklivel is a legtöbb nem a bicikli úton/út szélén, hanem az út közepén a kocsik között megy. Ha át akar menni a másik oldalba, nem száll le és használja a fél méterre lévő zebrát, hanem feltartja a kocsi sort.

Vagy mondjuk fogorvosnál, szemészeten való sorban állás is jó. Időpontra megyek dokihoz, de még az utánam érkező időpont nélküli is természetesnek veszi hogy beáll elém. Ha a doki kitessékeli/ beszólók hogy húzzon a faxxba, még háborog.

#10:

Senki nem támadta a kérdezőt, nem tudom, ezt honnan szűrted le.

Szerintem az ilyen kötekedő idősek megkeseredettek. Ezt több dolog is okoz(hat)ja:

– nem túl fényes nyugdíjukból a kajára-rezsira is alig futja (vessük ezt össze pl. az utazgató, a spanyolországban házat vásárló, és ott „tengődő” angol, német nyugdíjasok életformájában),

– nincs társaságuk, így befordulnak (valamint kontroll sincs, aki rájuk pirítana), pl. meghalt már a házastárs, barátaik meg nemigen voltak (az is jellemző itthon, hogy a családalapítás után sokan megszakítják a kapcsolatot a barátaikkal)

– nincs dolguk, ezért befordulnak (nincs unoka, aki lekötné őket, aki miatt fontosnak éreznék magukat, vagy pl. nem elég intelligensek hozzá, hogy felismerjék, az embernek muszáj valamit csinálnia ahhoz, hogy ne omoljon össze az önbecsülése, így csak ülnek a sorozatok előtt naphosszat)

– a korral általában csökken az emberekben a szorongás, hogy kimondják a véleményüket (hiszen ha úgy érzed, a halá l felé lépdelsz, ki a frászt érdekel, mit gondol a másik rólad).

Hozzáteszem, a környezetemben lévő 70–80–90 évesek pont nem ilyenek, hanem igazán jó fejek. De a kiállhatatlanokról a fentieket gondolom, és sajnálom is őket ezért… és nagyon bízom benne, hogy én nem leszek ilyen majd. ;)

(előző vagyok, egyrészt bocs a sok elírásért, másrészt még kihagytam valamit)

– jó eséllyel szenvednem valamilyen krónikus nyavalyában, itt fáj, ott fáj, ami szintén nyilván nem javít a kedélyen. (Az is lehet, hogy a kevés nyugdíj miatt nem tudják normálisan kezeltetni ezt, marad nekik az OEP-finanszírozott hullagyárak felkeresése.)