Minden barátom lemorzsolódik. Hogyan jöjjek rá, mit csinálok rosszul?
Legegyszerűbb, ha rákérdezel utoolag, hol rontottad el.
Nekem sem sikerült még rájönnöm, hol hibázok folyton.
Pedig valahol csak sejted, mi lehet a baj?
Akiket én eddig leráztam, általában ezek voltak az okai:
bukó, unintelligens, trágár, kellemetlen, ciki társaság, de volt, aki kéregetett, soha semmit nem vett, lehúzós, csóró, volt, aki mindig savanyúpofa volt, 10 perc után nekem is rossz kedvem lett, volt, aki megbízhatatlan volt, vagy volt, aki pletykás, mindent kifecsegő. Rengeteg felszínes ismeretség, sok tapasztalat után végül 30 évesen találtam meg az őszinte, igaz barátaimat.
5-ös vagyok:
Persze nem biztos, hogy az van, hogy mindig a másikkal van a baj, vagy ilyesmi, viszont ezt most így láthatatlan nem lehet tudni. A lényeg az, hogy nem feltétlen a te hibád.
Velem is gyakran történik ez, de mikor meg összetalálkozom ezekkel a régi lekopott emberekkel, akkor meg tök kedvesek... nem hiszem, hogy túl nagy bajuk lett volna velem, egyszerűen csak időközben elváltak útjaink, nem voltunk már érdekesek egymásnak, volt jobb dolgunk is... Van, hogy egyszerűen kifullad egy kapcsolat, a két ember érzi, hogy nincs már dolga egymás mellett. Van ilyen párkapcsolatban is, barátságban is.
Amúgy én is morzsoltam már le kapcsolataimat, azok általában azért voltak, mert vagy észrevettem, hogy az illető irigy rám, jó eséllyel kibeszél engem, vagy azért, mert az illető unalmas volt. Én szeretek sokoldalú lenni, 3-4 hobbim is van, aktívan töltöm a szabadidőm a párommal, és nem szeretem, ha valakivel unalmasak a beszélgetések, és azt sem, ha én nem beszélhetek magamról, mert az illető semmiről nem tud beszélgetni és minden nagyzolásnak számít előtte. Továbbá a nagy anyagi különségeket sem szeretem, mert jobbmódúként állandóan abba futok bele, hogy ha mesélni merek az évi egynél több utazásaimról, egyből nagyképűnek tartanak, úgyhogy mindent el kell hallgatnom a szegényebbek előtt, ami elég nyomasztó.
De egyébként ezen már én is gondolkodtam, hogy én sem érzem egy könnyen szerethető, népszerű figurának magam, sosem voltam az sehol, nem vonzom az embereket, kiváncsi lennék egyszer, hogy miért. Én arra gondoltam, hogy elbeszélgetek őszintén, de névtelenül itt emberekkel és megkérem őket egy kosszabb eszmecsere után, hogy őszintén mondják el, mi a baj velem. :D
Ebből így tényleg nem lehet mit kihozni, mert kevés az infó.
Az is lehet, hogy a te hibád és mondjuk kiállhatatlan voltál, de az összezártság (suli, munkahely) miatt elvoltak veled.
Az is lehet, hogy nem a te hibád. Nekem is rengeteg barátom morzsolódott le,de a ténylegesek megmaradtak.
Akkoriban tényleg olyan voltam, hogy akkor jelentkeztem ha kell valami. Pl jegyzet. Egyébként meg elvoltam, mert csendesebb vagyok.
És volt egyszer olyan hogy tőlem kértek, én meg nem nagyon törtem magam hogy megoldjam.
Ez a két dolog, két ember mínusz volt.
Végülis nem ok nélkül.
Továbbá, passzívabb vagyok, nem jutnak eszembe ötletek hogy hova menjünk mit csináljunk, így soha nem kezdeményezek.De ha más hív, mindig megyek.
Ez mennyire lehet probléma?
Nem is vagyok pörgős, vidám, cserfes típus. Helyette komoly vagyok. De én is tudok vicces lenni, meg mosolyogni.
Ez mennyire lehet gond?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!